A kommentek pörögnek, a videók futnak, és egyre többen fedezik fel, mi rejlik a FishMine mögött: hiteles, természetközeli élmények, izgalmas felszín alatti felvételek, soha nem látott víz alatti részletek és szemkápráztató filmkockák tárulnak a nézők elé.
A FishMine nem arról szól, hogy „bedobjuk a botot, kifogjuk a halat, és kész”. Sokkal többről mesél: a folyamatról, a környezet megértéséről, a táj hangulatáról, az élővilág finom rezdüléseiről – a múltról, a jelenről és a jövőről. Egy olyan világot mutat meg, amelyet eddig még nem láttunk, és nem is ismertünk. A víz alatti élet rejtett ritmusa, a part menti erdők csendje, a természet múltja és jelene mind közelebb kerül a nézőhöz, mint korábban bármikor. Ezekben a filmekben ott van a tudás, a tapasztalat és a szenvedély, de mindenekelőtt egy olyan szemlélet, amely nemcsak megmutatja a természetet, hanem rá is hangol.
A FishMine egyszerre dokumentumfilm-sorozat, edukáció és szenvedély a természetért. Leo és csapata munkájában minden részlet a természet törékenységéről, szépségéről és az iránta érzett mély tiszteletről szól. Ezek a filmek nem csupán tanítanak és elgondolkodtatnak, hanem lelassítanak is, miközben olyan kulisszatitkokat mutatnak meg, amelyekről a horgászvizsgán ritkán esik szó.
Hogyan lesz egy ötletből valami sokkal nagyobb, és mi jön ezután? Innen már a FishMine rendezője mesél – Leóé a szó.
A beszélgetés elején térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez: hogyan született meg a FishMine ötlete?
A FishMine 2022-ben indult. Ekkor érkeztünk el arra a pontra, amikor úgy gondoltuk, hogy nemzetközi szinten is képesek vagyunk filmet készíteni, és ennek a projektnek a FishMine nevet adtuk. Nagyjából 13 éve készítünk hasonló filmeket – olyan alkotásokat, amelyek a természet oldaláról közelítik meg a horgászatot. Ez az irány körülbelül hét éve már bennünk volt, de akkor még sem fejben, sem technikailag nem álltunk készen arra, hogy mindezt ebben a formában megvalósítsuk.
Mi a koncepció, ami igazán megkülönbözteti a FishMine-t más horgász-vagy természetfilmes tartalmaktól?
Az alapkoncepciónk az volt, hogy víz alatti felvételeket mutassunk meg, és ne higgyék azt az emberek, hogy kizárólag a sós vizekben – a tengerekben és az óceánokban – létezik csodálatos élővilág. Európaiként, illetve szárazföldi emberként sokan nem gondolnák, hogy az édesvizeknek is rendkívül gazdag és gyönyörű élővilága van, lenyűgöző növényekkel és halakkal. Ennek egyik oka az, hogy vizeink gyakran nem elég tiszták, vagy csak nagyon kevés helyen azok.
Az édesvízi, víz alatti filmezés gyakorlatilag hiányzott a piacról, ezért arra gondoltunk, hogy ezt a világot szeretnénk megmutatni. A FishMine név is innen ered: egy szójáték, a „hal bánya” kifejezésből. Olyan magyarországi bányatavakat kerestünk, amelyek kristálytiszta vizűek, és lehetővé teszik a víz alatti forgatást – ezzel is kiemelve a sorozat különlegességét és egyediségét. Az epizódjaink pedig a Fishing and Hunting Channel műsorán tekinthetők meg.
Miről szólt az első két évad?
Az élővilág kialakulásáról szóltak az első évadok, vadvízi környezetben, konkrétan bányatavakban. Az első két évad után azonban rá kellett döbbennünk arra, hogy Magyarországon már nincs annyi valóban vadvíznek tekinthető bányató, ahol egy teljes sorozatot vagy egy újabb évadot le lehetne forgatni. Bár bányatavak továbbra is vannak, de ezek többsége már telepített.
Ezért olyan tavakat kezdtünk el keresni, amelyek megőrizték vadvízi jellegüket. Olyan helyeket, ahol az élet magától alakult ki, vagy ugyan betelepítések történtek, de nem tömeges, mesterséges módon, például teherautós haltelepítések eredményeként. Csak ugye idővel ezek a tavak is elfogytak.
Ez hozta a folyóvizes évadot?
Igen. Emiatt lépnünk kellett. Addigra már volt olyan neve a FishMine-nak, hogy már nem csupán egy konkrét helyszínhez kötődött. Nem kellett többé ragaszkodnunk a „mine”, vagyis a bányára utaló jelentéshez.
Rájöttünk, hogy Magyarországon amiből rengeteg van, és nagyon-nagyon érdekli az embereket azok a folyóvizek, különösen a vadregényes folyók. Nem a Duna vagy a Tisza vonzott bennünket elsősorban, hanem a kisebb hozamú folyók, mint a Rába, a Hernád, a Mura, a Sió, az Ipoly, a Körös vagy a Zagyva.
Valami különlegeset szerettünk volna: minél kisebb hozamú vízből, minél nagyobb halat fogni. Ezért megkerestük az összes olyan kis hozamú folyót, ahol biztosan tudtuk, hogy élnek pontyok, és ezeket próbáltuk is megfogni.
Az évadnak szerintem az egyik legkülönlegesebb és legmeglepőbb része a Zagyva volt. Egy mindössze 3–4 méter széles folyóból fogtunk egy 13 kilós pontyot. Ez lett az évad csúcspontja, ugyanis pont ezt a kontrasztot akartuk megmutatni: kis folyóból, nagy hal.
Mi indított el benneteket a gleccsertavak irányába?
Nagyon jól sikerült a harmadik évad, de közben végig zavart, hogy víz alatt egyszerűen nem vagyunk igazán jók, és nem tudunk úgy forgatni, ahogyan szeretnénk. Elkezdtem kutatni, és ekkor jött szembe a Bledi-tó, ami egy gyönyörű szép hely, kristálytiszta víz, eszméletlen nagy halak. Szóval Bled volt az ihletés, mert ez egyfajta „korona” a pontyhorgászok számára, és nem hittem el, hogy a környékünkön nincs hasonló hely.
Innen indult el az egész. Elkezdük Ausztriát nézni, és rájöttünk, hogy rengeteg gleccsertó van, viszont ezekben nincs dokumentálva a ponty.
Körülbelül fél év szervezés kellett ahhoz, hogy összehozzunk olyan helyszíneket, ahol feltehetően van ponty, és még engedélyt is kaptunk a forgatásra. Ekkor azonban még mindig problémát jelentett a búvárkérdés. Már nem csak egy GoPro-val akartunk lemerülni a víz alá, hanem tényleg valódi, nagy búvárral. Itt merült fel ugye komolyan a pénzkérdés: hogy mégis hogyan oldjuk meg?
Hogyan találtatok egymásra Reinhard Wenighoferrel?
Nemzetközi búvároknak irogattam, így jutottam el Reinhard Wenighoferhez, aki búvárfilmes. Megkerestem, ő mondott egy árat, de az számunkra elérhetetlen volt, a lehetetlen kategória. Ezért kompromisszumos megoldást kerestünk, archív felvételeket vásároltunk tőle.
Idegenként kerestük meg, de annyira tetszettek neki a filmek, hogy meg tudtunk egyezni, pedig tudjuk, hogy az osztrákok elég zárkózottak. Beleegyezett, de folyamatosan jelezte, hogy ezeket a felvételeket nem használhatjuk fel máshol, illetve egyéb kikötései is voltak. Viszont ahogy egyre többet beszélgettünk, és megnézte a filmjeinket, kialakult a bizalom.
Eljutottunk oda, hogy az első két-három filmre már eljött a teljes felszerelésével, és elkezdett búvárkodni. Filmezetten nekünk, és annyira beleélte magát, hogy ugyanezért az összegért konkrétan majdnem minden tóra kijött, és forgatott. Most már ott tartunk, hogy kizárólag együtt szeretnénk dolgozni, és olyan felvételek születnek, amelyek egészen elképesztőek.
Nemrég közvélemény-kutatást indítottatok arról, milyen témát látnának szívesen a nézők az 5. évadban: az osztrák gleccsertavak világa vagy a magyar folyók vadregényes, vadonközeli arcai. Alkotóként melyik irányban érzed a nagyobb kihívást, és melyikben látod a következő nagy történetet?
A gleccsertavas évadban olyan felvételek születtek, amelyekre korábban nem volt példa a FishMine történetében. A folyóvizek pedig annyira népszerűek itthon, hogy azt meg nem lehet elhanyagolni, figyelmen kívül hagyni. Most nagyon nagy dilemma van bennem, hogy forgassunk-e még majd le egy évadot, mert pontosan hét olyan folyó van még Magyarországon – a Tiszán és a Dunán kívül –, kisebb vízhozamú folyók, ahol még lehet pontyot fogni, és érdemes lenne kimenni.
Ugyanakkor a másik oldalon ott van a gleccsertavak világa, ami annyira vonzó, hogy én most filmes fejjel döntöttem. Számomra látványvilágban jelenleg a víz alatti világ nyert, ezért oda még egyszer visszatérünk. Szóval az 5. évad az osztrák gleccsertavakkal folytatódik.
A 6. évad lesz majd az, ahol tényleg nagy döntéseket kell hozni. Menjünk nemzetközi szintre, és tényleg csak azzal foglalkozzunk, vagy még ezt a maradék hét folyót forgassuk le? Hát a szívem szakad meg ezért a hét folyóért, mert nagyon csinálnám.
Júliusban még az 5000 követőt ünnepeltétek, most pedig már több mint 35 000-en vagytok. Te hogyan élted meg ezt a hihetetlen növekedést?
Őszintén szólva azt tudni kell rólam, hogy nagyon rossz véleménnyel vagyok az influencerekről és a tartalom nélküli gyártásról. Harcoltam is még az elején ellene, hogy én nem leszek ilyen. Aztán az egyik forgatásunkon, a gleccsertavak egyik részében, pontosabban a Lunzer Seen, az egyik kollégám és barátom feltöltött egy anyagot, ahogy keresgéljük a helyszínt.
Ez a spontán videó több százezres nézettséget hozott, és akkor döbbentünk rá, hogy atyaúristen, ezt miért nem csináltuk előbb? Akkor ott minden megváltozott – ez egyébként idén, májusban volt. Elkezdtünk ilyen realisztikus tartalmakat gyártani, és működött. Volt olyan, hogy pár nap alatt négy-ötezerrel ugrott a követőszámunk, és akkor ezzel elkezdtünk komolyabban foglalkozni, beleástuk magunkat. Most már tudatosan, és egyre profibban csináljuk.
Nagyon-nagyon növekszünk, rengeteg megkeresést kapunk, és láthatóan tetszik az embereknek ez a realisztikus, őszinte horgászat. Hiszen van itt egy csomó olyan filmünk, ahol nem is fogjuk meg a pontyot, mert egyszerűen nem sikerül. És mégis nézik, mégis tetszik nekik. Vannak olyan felvételeink, amelyek elérik az egymilliós megtekintést, vagy nagyon közel járnak hozzá.
Szóval itt tartunk, és nem is fogunk megállni, mert most a 40 000-et szeretnénk elérni. A matematika alapján nem lesz meg a 40 000 év végére, inkább 38 000 körül számolunk, nagyjából ennyit tervezünk december 31-ig. Jövőre minimum a dupláját szeretnénk elérni, de ha meglenne a 100 ezer, az lenne az igazi az év végére. Így alakult ez.
A visszajelzések alapján mi az, ami leginkább megszólítja az embereket? Melyik téma váltja ki a legnagyobb aktivitást?
Amikor témát választunk, akkor öt-hat ember átgondolja, hogy mi az, ami egy természetben készült tartalomban érdekelheti az embereket, a követőinket. Mindig így dolgozunk fejben. Természetesen ez két oldalon megy. Az egyik oldalon tudatosan felépített témák vannak, a másikon pedig spontán helyzetek történnek velünk, és ezeket is megmutatjuk.
Nem az a célunk, hogy kizárólag horgászok legyenek az oldalon. Utazós videókat is szeretnénk, gasztróval és természetvédelemmel kapcsolatos tartalmakat is, csak ezeket olyan formában kell bemutatni, hogy érdekesek legyenek. Mindig fontos számunkra, hogy megmozgató kérdéseket tegyünk fel az embereknek.
A természetvédelem és a szemetelés témája mindig erős. A horgászat része a tartalmainknak, a horgászok körében nagyon jól működik. Olyan ez, mint a foci, a horgászoknál is mindig mindenki jobban tudja a másiknál. Ez jó dolog, mert mi felvetjük, hogy mi mit és hogyan csinálunk, milyen hibákat követünk el, vagy milyen hibák lehetnek benne, és ők is elmondják a véleményüket.
A gasztro témájú tartalmakra is rengeteg megtekintés és hozzászólás érkezik, amikor arról beszélünk, hogy egy kalandtúrán, vagy a vízparton mit és hogyan eszünk.
Ami viszont meglepően kevésbé működik, az az, amikor csak „beauty” tájképeket töltünk fel – ez érdekli talán az embereket legkevésbé. Ennek ellenére nem fogjuk elhanyagolni, hiszen számunkra, filmeskéntfontos, hogy az emberek azt is lássák, hogy milyen gyönyörű helyek vannak a világban, vagy akár Magyarországon is. A mi irányvonalunkhoz ez is hozzátartozik.
Volt olyan helyszín, ami különösen közel került hozzád a FishMine forgatásai során? Melyik volt az eddigi legkülönlegesebb élményed?
Nekem az egyik legesleges, legizgalmasabb helyszín, ami a mai napig nagyon megmozgat, a Lunzer See volt. Ez egy gyönyörű hely, nagyjából négy és fél órára van Budapesttől, és engedélyt kaptunk rá, hogy felmenjünk egy természetvédelmi területre a hegyekbe.
Egy olyan, kanadai fenyvesekre emlékeztető környezetben bukkantunk rá a helyszínre, 1200 méter magasan. Bementünk a vízbe úszni, ordibáltunk örömünkben, gyerekként éltük meg az egészet. Számomra ez volt az abszolút csúcs: érintetlen környezet, kristálytiszta víz, a hegyek között. Itt nagyon komoly drónfelvételeink is készültek. Arról nem is beszélve, hogy ebben a tóban nagyon kevés ponty él, és mégis sikerült fognunk.
Amikor beszélgetni kezdtünk, egyből kiemelted, hogy a FishMine valójában egy csapat. Mesélnél nekünk arról, hogy kik alkotják, és hogyan áll össze ez a sokféle tudás, amelytől a FishMine ilyen hiteles lesz?
Igen, nekem ez nagyon fontos. Mindenki hozzáteszi a saját erősségét, és ettől működik olyan jól az egész.
A stábban Laczkovszki Áron és Andics Zoltán dolgoznak operatőrként. Laczkovszki Áron zseniális, ő felel a makrófelvételekért és a gyönyörű természetképekért, míg Andics Zoltán a drónfelvételekért, aki pedig véleményem szerint az ország egyik legjobb drónpilótája.
A csodálatos víz alatti felvételekért Reinhard Wenighofer felel, valamint társa, Marianne, akik a különleges, víz alatti képi világot hozzák a filmekbe.
A horgászok közül kiemelten fontos szerepe van Jávorka Dánielnek, aki halbiológus, és a vadvizek nagyon nagy tudója, a folyóvizek „istenkirálya”, úgymond. Dani mellett pedig Tóth Áron és Tranker Balázs cserélgetik egymást, és vesznek részt a túrákon.
A FishMine magyar hangja immár három éve Kőszegi Ákos, aki az egész sorozat állandó narrátora, és egy kiemelkedő név a szakmában.
Hogyan képzeled el a FishMine jövőjét hosszabb távon?
Nemzetközi szintre szeretnénk emelni. Bízunk benne, hogy egy olyan csoportot tudunk összehozni, ahol a nyelv már nem akadály. A mesterséges intelligencia segítségével mindenki a saját nyelvén fogja látni a tartalmakat, akár szinkronizálva, akár feliratozva. Ezt időben el kell kezdeni, mert azt szeretném, hogy minden természetjáró, természetvédő, horgász, búvár és filmes elsőszámú csoportja mi legyünk.
Fontos számunkra, hogy kövessenek minket, és hogy az emberek tudjanak kommunikálni egymással. Mert most az életben a kommunikáció hiányzik a legjobban. Ha ez élőben nem működik, akkor legalább a Facebookon keresztül – nem véletlenül választottuk ezt a platformot, mert itt lehet beszélgetni. Osszuk meg a véleményünket! Mondja el az angol horgász vagy túrázó, hogy ő mit eszik, vagy hogyan fogja a compót. A spanyol mondja el, hogy náluk melegebb a víz, ezért másképp szaporodik a hal, és nem lehet bojlivál horgászni. Mondja el a lengyel horgász, hogy náluk a tokhalak a legfontosabbak. A legfőbb cél az, hogy kialakuljon egy ilyen közösség, és ebben szerintem mi leszünk az elsők.
Matematikailag azt mondanám, hogy az 500 ezer fölötti követőszám már nagyon szép eredmény lenne, de ha elérnénk az 1 milliót, természetesen az sem lenne baj. Nincs felső határ, de az 500 ezret mindenképpen szeretnénk elérni – és ami ennél is fontosabb, hogy mindezt nemzetközi szinten.
Mit szeretnél, hogyan gondoljanak a követők a Fishmine-ra? Mi az az érték, amit szeretnél, hogy „rátok ragadjon”?
Ami nagyon-nagyon fontos számomra – emberként talán a legfontosabb –, és ez leginkább a horgászoknak szóló gondolat: a hal nem táplálék. Nem azt mondom, hogy bajom lenne a húshorgászattal, vagy azzal, ha valaki megfogja a halat és megeszi. De ne úgy tekintsünk a vízi élőlényekre, hogy az táplálék, az „csak kaja”. Mert számomra nem az. Egy ponty, egy tokhal, egy harcsa, egy süllő vagy egy csuka ugyanolyan állat, mint egy kutya, egy mókus, egy sündisznó, egy vaddisznó vagy egy őz.
Számomra ezt jelenti a FishMine: a természetvédelem elfogadását és a természet tiszteletben tartását. Azt szeretném, hogy aki csatlakozik az oldalhoz, még ha nem is érzi át ezt teljesen, de legalább próbálja megérteni, értelmezni azt, amit mi közvetítünk.
Köszönjük Leónak, hogy megosztotta velünk a FishMine mögött álló szemléletet, és bepillantást engedett a háttérmunkába, valamint egy kis ízelítőt adott abból is, merre tart a projekt a jövőben. Minden megszólalásból és felvételből érződik a munka, a tisztelet és a szenvedély. Sok sikert kívánunk a következő évadhoz! Alig várjuk, hogy ismét olyan felvételeken keresztül láthassuk a természetet, ahogyan azt csak a FishMine tudja megmutatni.
Ha érdekel a természet valódi arca, a horgászat, a víz alatti világ és az őszinte történetek, akkor a FishMine tartalmai neked szólnak. Nemcsak videókat találsz az oldalon, hanem egy gondolkodó, aktív közösséget is. Kövesd a FishMine Facebook-oldalát, kapcsolódj be a beszélgetésekbe, és légy te is része annak a folyamatosan épülő közösségnek, amely figyelemmel és tisztelettel fordul a természet felé.
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a FishMine nemcsak tartalmakban, hanem saját fejlesztésű termékekben is gondolkodik, amelyek gyakorlati tapasztalatokra épülnek.
