A közösségi média térhódítása gyökeresen átalakította a nyilvános párbeszédet, és sajnos sokszor egy toxikus, megosztó arénává változtatta azt. Ami egykor a véleménycsere és a tájékozódás felülete volt, ma gyakran a polgárok egymás elleni harcának színtere, ahol az agresszív hangnem és a személyeskedés felülírja az érdemi vitát. Ennek a káros tendenciának a gyökerei mélyebben húzódnak, mint gondolnánk, és rávilágítanak arra a veszélyre, ha a politikai üzenetek felbujtóként hatnak a hétköznapi emberek közötti interakciókra.
A digitális tér veszélyes mellékhatása: Polgárháború a kommentekben
A mai magyar online térben tapasztalható jelenség aggasztó: a Facebook kommentek, fórumok és beszélgetések sokszor a verbális agresszió és a gyűlöletkeltés terepévé váltak. A felhasználók egymásnak esnek olyan politikai kérdések miatt, amelyeknek a megoldása a politikusok asztalán kellene, hogy legyen. Az eltérő vélemények nem konstruktív vitákat generálnak, hanem személyes támadásokba, durva becsmérlésekbe torkollnak. A legtöbb felhasználó nem érvekkel próbál meggyőzni, hanem megbélyegezni, lejáratni vagy elhallgattatni a másképp gondolkodókat. Ez elképesztően káros a társadalmi kohézióra, hiszen lebontja a bizalmat, és mélyíti az amúgy is meglévő törésvonalakat.
Amikor vezető politikusok, olyan retorikát alkalmaznak, amely ” harcosokról, harcról” beszél, azzal legitimálják és felerősítik ezt az agresszív légkört. A polgárok úgy érzik, felhatalmazást kaptak arra, hogy „harcoljanak” a más véleményen lévők ellen, ezzel pedig a mindennapi online interakciókat is átitatja a politikai frontvonalak feszültsége. Ez a fajta felbujtás rengeteg felesleges vitát generál polgár és polgár között egy tisztán politikai cél érdekében, ami aláássa a demokratikus párbeszéd alapjait.
A politikusok felelőssége: Hol a helye a harcnak?
A politikai harc a politikusok dolga. Az ő feladatuk, hogy megküzdjenek egymással a parlamenti vitákban, a választási kampányokban és a médiában. Itt kell ütköztetniük az érveket, programokat, és itt kell meggyőzniük a választókat. Azonban az ország vezetőinek alapvető felelőssége, hogy az állampolgárokat ne eszközként használják fel ebben a küzdelemben. Információink szerint Orbán Viktor miniszterelnök a Harcosok Klubja élére állt az online térben. Egy miniszterelnök nem csupán a saját pártjának vezetője, hanem az egész nemzet miniszterelnöke, beleértve azokat is, akik nem rá szavaztak, és akik más véleményen vannak.
Ez a szerep megköveteli a társadalmi egység fenntartását, a feszültségek oldását, és a közös nevező megtalálását. Ahelyett, hogy a digitális teret egyfajta „harcmezőnek” tekintenénk, ahol a polgároknak egymásban kell az „ellenséget” keresniük, a vezetőknek példát kellene mutatniuk a konstruktív kommunikációban és a kölcsönös tiszteletben. A polgárok egymásnak ugrasztása nem lehet egy miniszterelnök célja, hiszen ez a taktika rövid távon politikai hasznot hozhat, de hosszú távon felmérhetetlen károkat okoz a társadalomnak.
A nemzet ereje a párbeszédben, nem a megosztásban
A digitális korban, ahol az információ áramlása rendkívül gyors és nehezen kontrollálható, kiemelten fontos, hogy a politikusok felelősségteljesen kommunikáljanak. Ahelyett, hogy belső ellenségképeket gyártanának, és a polgárokat egymás ellen fordítanák, arra kellene ösztönözniük a társadalmat, hogy a problémákat érvekkel, tényekkel és kölcsönös tisztelettel vitassák meg.
Egy erős nemzet alapja nem a belső megosztottság és a gyűlölet, hanem a párbeszéd képessége, a különböző nézetek elfogadása és a közös célokért való összefogás. A polgárok közötti feszültség szítása csak gyengíti az országot. Az online térben zajló, mérgező viták helyett az igazi vezető feladata, hogy megmutassa: a különbségek ellenére is képesek vagyunk együtt élni, együtt dolgozni, és egy jobb jövőt építeni, ahol a politikai harcok a politikusoké, a tiszteletteljes kommunikáció pedig mindenkié.
