Ahogy 2026-ban a mesterséges intelligencia (MI) végleg beköltözött az irodákba, a gyárakba és a telefonjainkba, a kormányok világszerte egyre hangosabban teszik fel a kérdést: ha egy algoritmus elvégzi öt ember munkáját, ki fogja befizetni utánuk a járulékokat? Az „AI-adó” fogalma már nem csak sci-fi írók fantáziája, hanem húsba vágó gazdasági realitás.
A robot, amelyik nem fizet TB-t
Képzeljünk el egy modern könyvelőirodát vagy grafikai stúdiót Budapest szívében. Ahol két éve még tíz ember görnyedt a monitorok előtt, ma egyetlen senior tanácsadó és egy tucatnyi specializált MI-ágens végzi el ugyanazt a munkát – tizedannyi idő alatt. A tulajdonos profitja szárnyal, a hatékonyság az egekben, az államkassza viszont kong az ürességtől.
Miért? Mert az MI nem eszik, nem megy betegszabadságra, és ami a legfontosabb: nem fizet személyi jövedelemadót (SZJA) és szochót. Ez az a pont, ahol a gazdaságpolitikusok homloka ráncolódni kezd.
„Ha egy robot ugyanazt teszi, mint egy ember, akkor ugyanúgy kellene adóznia is” – hangoztatta Bill Gates már évekkel ezelőtt, és 2026-ra ez a gondolat az Európai Unió folyosóin is alapvetéssé vált.
Miért akarják megadóztatni az algoritmusokat?
Az MI-adó támogatói három fő érvet sorakoztatnak fel:
- A kieső adóbevételek pótlása: A társadalombiztosítási rendszerek a munkabéreken alapulnak. Ha a munkaerőt algoritmusok váltják fel, a nyugdíj- és egészségügyi alapok fenntarthatatlanná válnak.
- Átképzési alap létrehozása: Az adóból befolyt összeget azoknak a dolgozóknak a támogatására fordítanák, akiknek a munkáját „felfalta” az automatizáció.
- A tempó lassítása: A túl gyors technológiai váltás társadalmi robbanáshoz vezethet. Egy extra adóteher „fékként” szolgálhat, hogy a piacnak legyen ideje alkalmazkodni.
Hogyan nézne ki ez a gyakorlatban?
A szakértők jelenleg több modellt is vizsgálnak, de a 2026-os irányelvek szerint az alábbi megoldások a legesélyesebbek:
- GPU-alapú adó: A nagy számítási kapacitás (videókártyák használata) utáni illeték. Minél több „agykapacitást” használ egy cég, annál többet fizet.
- API-használati díj: Minden egyes lekérdezés után, amit egy MI-modell (mint a ChatGPT vagy a Gemini) felé intéznek, egy apró „digitális bélyegadó” rakódna.
- Robot-személyiség adó: Egy radikálisabb elképzelés szerint a komplex MI-rendszereknek „elektronikus jogi személyiséget” adnának, és fix járulékot vetnének ki rájuk.
| Adónem típusa | Előnye | Hátránya |
| Használat alapú | Arányos a fogyasztással | Adminisztrációs rémálom |
| Profit alapú | Csak a sikeres cégeket sújtja | Könnyen kijátszható (adóelkerülés) |
| Eszköz alapú | Egyszerűen mérhető | Gátolja a technológiai beszerzéseket |
A másik oldal: Megfojtjuk az innovációt?
Természetesen a tech-szektor nem nézi jó szemmel a fejleményeket. Az ellenzők szerint az AI-adó egyfajta „fejlődési büntetés”. Ha Európa vagy Magyarország túl szigorú adókat vezet be, a fejlesztők és a tőke egyszerűen elvándorol olyan régiókba, ahol tárt karokkal várják az automatizációt.
Ráadásul 2026-ban, amikor az EU AI Act (a világ első átfogó MI-törvénye) már érezteti hatását, a vállalatoknak így is jelentős összegeket kell költeniük a megfelelőségre és az etikai auditokra. Egy újabb adóteher a kis- és középvállalkozásokat (KKV) vághatja el a modernizáció lehetőségétől.
Mi várható Magyarországon?
Magyarország eddig a digitalizáció barátjaként pozicionálta magát. Azonban az uniós törekvésekkel nehéz lesz szembeúszni. Ha az OECD vagy az EU közös minimumadót vagy digitális szolgáltatási adót terjeszt ki az MI-re, az a hazai cégeket is érinteni fogja.
A kormányzati kommunikáció egyelőre óvatos: a cél a beruházások vonzása, de közben a munkahelyek védelme is. Valószínűbb, hogy nem egy direkt „robotadót”, hanem a társasági adórendszer finomhangolását látjuk majd a következő években.
Kell félnünk?
Az MI megadóztatása nem az algoritmusok elleni bosszúról szól, hanem a társadalmi szerződés újratárgyalásáról. Ha a gépek termelik a GDP-t, akkor a gépeknek (vagy tulajdonosaiknak) kell fenntartaniuk a közszolgáltatásokat is. A kérdés már csak az: megtaláljuk-e az arany középutat a fenntarthatóság és a technológiai szárnyalás között?
