Henry Kissinger, az amerikai diplomácia nagyágyúja állítólag egyszer feltette a híres kérdést: „Ha fel akarom hívni Európát, kinek a számát tárcsázzam?” A kérdés évtizedek óta kísérti az öreg kontinenst, és bár a telefonkönyv azóta vastagabb lett, a válasz nem lett egyszerűbb. Most azonban Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) vezetője úgy döntött, ideje rendet vágni a brüsszeli bürokráciában: egyetlen, erős vezetőt akar az Unió élére. Eg személy legyen az Európai Únió elnöke.
De vajon tényleg eljött az „Európai Szuperelnök” ideje, vagy ez csak egy újabb politikai lufi?
A kétfejű sas problémája
A jelenlegi helyzet leginkább egy rosszul szervezett vállalati értekezletre hasonlít. Van egy elnökünk, aki a „kormányt” vezeti (az Európai Bizottság elnöke, jelenleg Ursula von der Leyen), és van egy másik elnökünk, aki az állam- és kormányfőket terelgeti (az Európai Tanács elnöke, jelenleg António Costa).
Amikor Donald Trump vagy Hszi Csin-ping Európára néz, két embert lát, akik gyakran egymás mellett feszengenek a fotózásokon, és néha (gondoljunk csak a híres törökországi „kanapé-botrányra”) még az ülőhelyekért is meg kell küzdeniük. Weber szerint ez a megosztottság luxus, amit Európa többé nem engedhet meg magának. A világ átalakult: a nagyhatalmi politika visszatért, és a gyors döntések korát éljük.
Weber radikális receptje: A perszonálunió
A Néppárt elnökének javaslata meglepően egyszerű, mégis forradalmi: vonjuk össze a két tisztséget!
Weber elképzelése szerint az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke a jövőben egy és ugyanazon személy lenne. Ez a vezető:
- Vezetné az EU napi működését (végrehajtó hatalom).
- Elnökölné a tagállami vezetők csúcstalálkozóit.
- Egyetlen, megkérdőjelezhetetlen arca lenne Európának a világ színpadán.
A javaslat időzítése nem véletlen. 2026-ot írunk, a globális verseny élesebb, mint valaha. Weber érvelése szerint, ha Európa nem akar a történelem statisztája lenni az USA és Kína mellett, akkor „erőt kell mutatnia”. Egyetlen elnök, akit közvetlenül választanak meg (vagy legalábbis a Spitzenkandidat-rendszeren keresztül, demokratikusabb felhatalmazással bír), sokkal nagyobb legitimitással tárgyalhatna Washingtonban vagy Pekingben.
Miért jó ez nekünk? És miért nem?
Az ötlet támogatói szerint a rendszer hatékonyabbá válna. Nincs több hatásköri vita, nincs több presztízsharc a két intézmény között. Az üzenet tiszta: Európa egységes.
A kritikusok – és ők vannak többen – azonban rögtön a vészharangot kongatják. A kisebb tagállamok attól tartanak, hogy egy ilyen „szuperelnök” túl nagy hatalmat kapna, és a nagy tagállamok (németek, franciák) érdekeit erőltetné rá mindenkire. Ráadásul az Európai Unió lényege a fékek és ellensúlyok rendszere: a Tanács (a tagállamok) ellenőrzi a Bizottságot (a bürokráciát). Ha a két fej egy nyakon van, ki ellenőriz kit?
Vélemény: Lehetséges ez egyáltalán jogilag?
A legizgalmasabb kérdés nem is a politikai akarat, hanem a jogi megvalósíthatóság. Nézzük meg, mit mondanak a „szabályok”, azaz az EU Szerződései.
A rövid válasz: Igen, lehetséges, de trükkös.
Sokan azt gondolják, hogy ehhez módosítani kellene az Uniós Szerződéseket (ami egy rémálom, hiszen minden tagállamnak ratifikálnia kellene). Azonban a jogászok találtak egy kiskaput, amit „kettős kalap” (double-hatting) megoldásnak hívnak.
- Mit tilt a szerződés? Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) kimondja, hogy az Európai Bizottság tagjai nem végezhetnek más kereső tevékenységet.
- A kiskapu: A szerződés azt is mondja, hogy az Európai Tanács elnöke nem tölthet be nemzeti tisztséget. De azt nem tiltja kifejezetten, hogy más európai uniós tisztséget betöltsön!
Tehát elméletileg, a jelenlegi jogszabályok betűje szerint, ha a tagállamok vezetői (az Európai Tanács) úgy döntenének, hogy az általuk választott elnök történetesen ugyanaz a személy legyen, akit az Európai Parlament a Bizottság élére választott, akkor a „perszonálunió” létrehozható lenne szerződésmódosítás nélkül is.
Azonban: Bár jogilag van egy vékony ösvény, a politikai realitás és az intézményi egyensúly elve erős akadály. A tagállamok vezetői (a miniszterelnökök) féltékenyen őrzik a hatalmukat. Szeretik, hogy a Tanács elnöke az ő „titkáruk”, aki szervezi a találkozókat, és nem egy erős politikai rivális, aki a Bizottság teljes apparátusával a háta mögött dirigál nekik.
Összefoglalva: Manfred Weber javaslata jogilag nem lehetetlen, de politikailag olyan, mintha a gravitáció ellen próbálna küzdeni. Egyelőre valószínűbb, hogy Kissinger kérdése még jó ideig válasz nélkül marad, és Európának továbbra is két telefonszáma lesz.
