Az utóbbi években egyre többet hallunk befektetésekről, tőzsdéről, kriptovalutákról és gyors meggazdagodást ígérő lehetőségekről. A média azonban gyakran elnyomja a lényeget. Mit is jelent valójában befektetni, hosszú távon gondolkodni és felelősen bánni a pénzünkkel? Magyarországon még mindig sokan bizonytalanok ezen a téren, és nem feltétlenül a lehetőségek hiánya miatt, hanem sokkal inkább a megfelelő tudás és szemlélet hiánya miatt.
Az Elemzésközpont hosszú évek óta foglalkozik a pénzügyi piacok közérthető, adatalapú elemzésével, valamint azzal, hogy a befektetések világa ne csak a szakemberek számára legyen érthető. Munkájuk során nemcsak a piacokat vizsgálják, hanem azt is, hogyan lehet a befektetői gondolkodást tudatosabbá és hosszú távon fenntarthatóbbá tenni a magyar befektetők számára.
Az interjúban az Elemzésközpont szakértőjével beszélgetünk, aki nemcsak a piacok működését ismeri, hanem azt is, milyen kérdések, félelmek és félreértések foglalkoztatják leginkább a magyar befektetőket. Szó lesz a kezdetekről, a tanulás szerepéről, a befektetés és a kereskedés közötti különbségekről, valamint arról is, miért válik egyre fontosabbá a tudatos pénzügyi gondolkodás a mindennapokban.
Hogyan találkoztál először a befektetések világával? Mi volt az a pont, amikor ez komoly érdeklődéssé vált az életedben?
A befektetések világával az egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba. Nem volt egyetlen konkrét fordulópont, inkább egy fokozatos folyamatként alakult ki az érdeklődésem. Mindig is vonzott a közgazdaságtan, részben a tanulmányaimból és végzettségemből fakadóan, és idővel ez az érdeklődés egyre tudatosabb, mélyebb szakmai elköteleződéssé vált.
Mióta foglalkozol aktívan befektetéssel, és hogyan változott a szemléleted az évek során?
Aktívan nagyjából húsz éve foglalkozom befektetésekkel. A pályám elején elsősorban algoritmus-alapú, rövid távú kereskedési stratégiákkal kísérleteztem, ahol a hangsúly a piaci mozgások gyors kihasználásán volt. Az évek során azonban a szemléletem jelentősen átalakult, és inkább a hosszú távú, fundamentumokra építő befektetési megközelítés felé fordultam, amelyben a kockázatkezelés és az értékalapú megközelítés kapja a főszerepet.
Volt mentorod a kezdeteknél, akitől sokat tanultál?
A kezdeteknél nem volt konkrét mentorom. Akkoriban a befektetésekkel kapcsolatos információkhoz jóval nehezebb volt hozzáférni. Magyar nyelven kevés volt a rendelkezésre álló szakmai tartalom. Viszonylag hamar eltávolodtam a napi gazdasági médiától, és inkább a tudományos, empirikus kutatások felé fordultam. Ez segített abban, hogy ne megérzésekre, tippekre, hanem adatokra, statisztikai összefüggésekre építsem a befektetési stratégiám.
Mi volt az, ami igazán megszerettette veled ezt a területet?
Az volt motiváló számomra, hogy az adatok olyan piaci reakciókra és összefüggésekre világítanak rá, amelyek sokszor ellentmondanak a közhiedelmeknek vagy az elsőre logikusnak tűnő magyarázatoknak. Ezek az empirikusan kimutatható összefüggések a gyakorlatban is felhasználhatók, segítik a befektetési döntéseket.
Hogyan született meg az Elemzésközpont ötlete, és milyen küldetést fogalmaztál meg az induláskor?
Az Elemzésközpont ötlete egy piaci rés felismeréséből született. Az induláskor kifejezetten kevés, magyar nyelven elérhető, szakmailag megalapozott befektetési tartalom állt rendelkezésre, főleg olyan, amely nem véleményekre vagy piaci narratívákra, hanem adatokra és empirikus vizsgálatokra épült.
A küldetésünk az volt (ma is ez), hogy ezt a hiányt pótoljuk, azaz a tudományos bizonyítékokon alapuló összefüggések megismertetésével és tanításával segítsük a befektetőket abban, hogy megalapozottabb, kritikusabb döntéseket hozzanak.
Mit jelent ma az Elemzésközpont a gyakorlatban? Miben tudsz konkrét segítséget nyújtani azoknak, akik szeretnének tudatosabban, hosszú távon gondolkodva befektetni?
Az Elemzésközpont ma elsősorban egy szemléletet jelent a gyakorlatban. Olyan befektetési elveket és megközelítéseket közvetít, amelyek nemcsak elméleti (tudományos) alapokon nyugszanak, hanem empirikus bizonyítékokkal is alátámaszthatók.
A konkrét segítség abban áll, hogy az érdeklődők megértsék, mely összefüggések működnek hosszú távon a piacokon, és melyek azok a széles körben elterjedt hiedelmek, amelyek mögött nincs valódi bizonyíték.
Sokak számára ma a befektetés egyet jelent a gyors tőzsdei kereskedéssel. Szerinted mi a valódi különbség a befektetés és az aktív kereskedés között?
A befektetés és a kereskedés nem egymást kizáró fogalmak, mindkettőnek megvan a helye, ha megfelelően kezeljük őket. A kereskedés is lehet eredményes, amennyiben világos szabályrendszerrel és szigorú kockázatkezelés mellett zajlik. Ugyanakkor fontos különbséget tenni, mert a hosszú távú befektetés az a megközelítés, amely mögött erős, széles körben alátámasztott tudományos és empirikus bizonyítékok állnak.
Mennyire reális elvárás ma, hogy valaki önállóan megtanuljon befektetni? Mennyi tanulásra, gyakorlásra van ehhez valóban szükség?
Reális elvárás, hogy valaki önállóan megtanuljon befektetni, de nem mindegy, milyen céllal. A hosszú távú befektetési alapelvek és szemléletmód elsajátítása viszonylag jól strukturálható, így célirányos tanulással akár 20–30 óra alatt is átadható a lényeg, amely már megalapozott döntésekhez vezethet.
Az aktív kereskedés ezzel szemben lényegesen nagyobb felkészültséget igényel. Itt jellemzően 50–100 óra tudáselsajátításra, majd hosszú hónapokon át tartó gyakorlásra van szükség. Emellett elengedhetetlen a rendszerszintű gondolkodás, a szabályok következetes betartása és a fegyelmezett kockázatkezelés. Ez a megközelítés nem mindenkinek való, és ezt fontos már a tanulási folyamat elején tisztán látni.
Milyen időtávban érdemes gondolkodni egy kezdő befektetőnek: hónapokban, években vagy évtizedekben?
Ha befektetésről (és nem aktív kereskedésről) beszélünk, akkor a releváns összefüggések hatásai jellemzően nem hónapokban, hanem években mérhetők. Azok a tényezők, amelyek a jövőbeni hozamokat érdemben előre tudják jelezni, inkább 5–10 éves időtávon értelmezhetők. Egy kezdő befektető számára ezért különösen fontos a hosszú távú gondolkodás. Így a türelem, a piaci zaj tudatos figyelmen kívül hagyása gyakran nagyobb hozzáadott értéket teremt, mint a rövid távú reakciók vagy időzítési kísérletek.
Mi az a legfontosabb gondolkodásmódbeli váltás, amit egy átlagos magyar befektetőnek meg kell tennie az induláshoz?
A legfontosabb, hogy a befektetést ne rövid távú döntések sorozataként, hanem hosszú távú folyamatként kezeljük. Ez együtt jár azzal, hogy a hangsúly a gyors eredmények kereséséről az empirikusan igazolt összefüggések megértésére és következetes alkalmazására helyeződik át. Egy átlagos magyar befektető számára fontos szem előtt tartani, hogy a piaci zaj, az aktuális hírek és a rövid távú ármozgások ritkán hordoznak valódi információt a hosszú távú hozamokról. A tudatos befektetés sokkal inkább türelmet, fegyelmet és időtávváltást igényel, mint folyamatos aktivitást.
Beszéljünk egy kicsit a magyarországi helyzetképről! Miben látod a magyar befektetők leggyakoribb hibáit vagy félreértéseit?
A magyar befektetők körében gyakori jelenség az ingatlantúlsúly, amely mögött részben történelmi és generációs tapasztalatok állnak. A korábbi gazdasági traumák (a „depressziós bébi” szemlélet miatt) erősen hozzájárultak ahhoz, hogy a részvénybefektetéseket sokan tartósan túl kockázatosnak ítélik meg. Ennek következtében akkor sem vállalnak kockázatot, amikor az hosszú távon indokolt és optimális lenne.
Szintén jellemző a home bias, vagyis az a torzítás, amikor az ismerőst összetévesztjük a biztonságossal. Ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy a portfóliókban indokolatlanul magas a magyar eszközök aránya, miközben a valódi kockázatcsökkentést a nemzetközi diverzifikáció biztosítaná. Ezek a mintázatok összességében nem egyedi döntési hibák, hanem mélyen beágyazott szemléletbeli torzulások eredményei.
Hogyan látod a befektetések jövőjét a következő 5–10 évben? Milyen trendekre érdemes most figyelni?
A következő 5–10 évben az egyik legfontosabb tanulság lehet, hogy a népszerű befektetési sztorik és divattémák gyakran már értékalapon drágán árazott eszközökhöz vezetnek. A historikus adatok és empirikus vizsgálatok alapján jól dokumentált jelenség, hogy az értékalapon olcsó (value) befektetések hosszú távon felülteljesítik az értékalapon drága, „glamour” típusú befektetéseket. Ez az úgynevezett value–glamour anomália.
Éppen ezért a jövőben is érdemes óvatosan kezelni a túlzott narratívákat és piaci lelkesedést, és nagyobb hangsúlyt helyezni az árazásra, a várható hozamokra és a hosszú távú statisztikai tapasztalatokra. A trendek követése önmagában nem probléma, de csak akkor, ha az értékeltségi szintek és a kockázatok is tudatosan be vannak árazva a döntésekbe.
Mit tartasz elengedhetetlen alaptudásnak egy átlagos magyar számára, aki most szeretne befektetni?
Egy most induló befektető számára néhány alapelv megértése kulcsfontosságú. Az első a hosszú táv szerepe, azaz a befektetések valódi hozamelőnye jellemzően évek, sőt évtizedek alatt realizálódik, miközben a rövid távú piaci mozgások nagy része csak zaj.
Ugyanilyen fontos a költségek jelentőségének felismerése. Már néhány tized százaléknyi éves többletköltség is komoly különbséget okozhat hosszú távon a végső vagyonban a kamatos kamat hatása miatt.
Emellett elengedhetetlen a kockázat és hozam kapcsolatának megértése, azaz magasabb várható hozam csak magasabb kockázat mellett érhető el. Végül fontos annak felismerése is, hogy az egyszerű, szabályalapú megoldások sokszor hatékonyabbak, mint a túlzottan bonyolult stratégiák, különösen egy átlagos befektető számára.
Milyen hozamelvárás tekinthető reálisnak hosszú távon? Illetve mi a veszélyes illúzió ezen a téren?
Hosszú távon a reális hozamelvárás egy befektetőnek ideális esetben összhangban van a historikus tapasztalatokkal és a vállalt kockázattal. Részvénypiacokon ez jellemzően évi néhány százalékos reálhozamot (infláció felett) jelent, míg ennél magasabb hozamok csak magasabb volatilitás és időszakos veszteségek mellett érhetők el.
A veszélyes illúziókba akkor fut bele a befektető, amikor tartósan két számjegyű, alacsony kockázatú hozamokat vár el, vagy azt feltételezi, hogy a jó évek „járnak”, a rossz éveket pedig el lehet kerülni. Ezek az elvárások gyakran túlzott kockázatvállaláshoz, rossz időzítéshez és végső soron csalódáshoz vezetnek. A tudatos befektetés egyik alapja éppen az, hogy elfogadjuk: a magasabb hozam ára a kockázat, és ezt hosszú távon kell tudni kezelni.
Miért fontos ma befektetni?
A vagyon befektetése mindig fontos és aktuális kérdés, a megtakarítás önmagában nem őrzi meg a vagyon vásárlóértékét. Az infláció hosszú távon folyamatosan erodálja a készpénz és az alacsony hozamú eszközök vásárlóerejét, így a befektetés nem elsősorban extra hozamról, hanem értékmegőrzésről szól.
Emellett a befektetés lehetőséget ad arra, hogy részesedjünk a gazdasági növekedésből, a vállalatok hosszú távú értékteremtéséből. A tudatos, hosszú távú befektetés tehát nem spekuláció, hanem pénzügyi alkalmazkodás egy olyan környezethez, ahol a nem cselekvésnek is nagyon is kézzelfogható költsége van.
Mit üzennél azoknak, akik még nem fektetnek be, mert félnek a kockázatoktól vagy a tudáshiánytól?
Az egyik legfontosabb üzenet számukra az, hogy a kockázat nemcsak a befektetéshez, hanem a nem cselekvéshez is kapcsolódik. A tudáshiány és a bizonytalanság természetes kiindulópont, és nem feltétele a kezdésnek a teljes körű szakértelem. Látni kell, hogy a befektetés nem „mindent vagy semmit” döntés, hanem fokozatosan, kis lépésekben is el lehet indulni, miközben a tanulás és a tapasztalat párhuzamosan zajlik. A hosszú távú, empirikusan megalapozott szemlélet éppen abban segít, hogy a kockázat ne félelmet, hanem kezelhető bizonytalanságot jelentsen. A legnagyobb veszteség sokszor nem egy rossz döntés, hanem az, ha valaki túl sokáig nem hoz meg semmilyen döntést.
Mikor mondható el, hogy „jókor” kezd el valaki befektetni? Létezik-e egyáltalán ideális időpont?
A „jó időzítés” kérdése az egyik legmakacsabb befektetési mítosz. A rendelkezésre álló empirikus bizonyítékok alapján nincs arra meggyőző bizonyíték, hogy a piaci mélypontokon történő vásárlás vagy a részletekben végrehajtott befektetés univerzálisan felülteljesítené az azonnali befektetést. Sőt, historikusan inkább az ellenkezője figyelhető meg, vagyis az azonnali befektetés átlagosan gyakrabban bizonyul eredményesnek, mint a halogatás vagy az időzítési kísérletek.
Ezért a befektetés szempontjából nem egy „ideális pillanat” megtalálása a kulcskérdés, hanem az időben történő elindulás. Hosszú távon a legnagyobb előnyt az adja, ha valaki minél korábban részt vesz a piacokon, és hagyja, hogy az idő és a kamatos kamat dolgozzon helyette. Ebben az értelemben a legjobb időpont nem egy konkrét dátum, hanem az „azonnal”, vagy legalábbis a lehető legkorábban.
Miért lehet előnyös, ha valaki megtanulja maga kezelni a befektetéseit, ahelyett, hogy teljesen másokra bízza a pénzét?
Azért fontos, hogy elsajátítsuk a passzív befektetési alapelveket, mert a vagyonkezelés túlnyomó része ma az aktív befektetési szemléletre épül. Ugyanakkor több ezer aktív alapkezelőt vizsgáló empirikus kutatások következetesen azt mutatják, hogy a többségük hosszú távon nem képes felülteljesíteni a piacot, főleg a költségek figyelembevételével.
Egy olyan világban élünk, ahol nem mindegy, milyen kockázatot vállalunk. A „jó kockázat” a részvénypiac kockázati prémiumának tudatos vállalását jelenti, vagyis azt, amikor a kockázatért cserébe várható hozamkompenzáció jár. Az aktív vagyonkezelés iparágában ezzel szemben alacsony annak a valószínűsége, hogy a vállalt többletkockázat valódi, statisztikailag is igazolható többlethozamot eredményez.
A saját befektetések megértése és kezelése ezért nem kontrollmániát jelent, hanem tudatos kockázatvállalást. A cél nem az, hogy valaki „jobban tudja” a befektetést a piacnál, hanem az, hogy felismerje, mely kockázatokért kap várhatóan kompenzációt, és melyekért nem.
Köszönjük az Elemzésközpont alapítójának, Nagy Attila Zoltánnak a részletes, szakmailag megalapozott válaszokat.
Az Elemzésközpont munkájáról, elemzéseiről és szemléletéről bővebben a weboldalukon, valamint Facebook-oldalukon lehet tájékozódni. Rendszeresen osztanak meg közérthető, adatalapú befektetési tartalmakat.
