A tőzsdei kereskedés világa sokak számára vonzó ígéret: szabad életforma, anyagi függetlenség és egy olyan karrier, ahol a siker kizárólag a saját döntéseinken múlik. De vajon mi az igazság a koktélos, pálmafás ábrándok mögött? Az Elsyfx.net tulajdonosa őszintén mesélt nekünk a kezdetekről, a buktatókról és a sikerekről. A beszélgetésben bepillantást engedett a kereskedői életforma valódi arcába: a kemény munkába, a mentális küzdelmekbe és a szabadságot adó lehetőségekbe.
Mesélj kicsit magadról, kérlek! Honnan indultál és mivel foglalkoztál korábban? Hogyan ismerkedtél meg a kereskedéssel, és mióta tart ez a kapcsolat?
2008-ban kezdtem el a tőzsdével foglalkozni, akkor ismerkedtem meg igazán ezzel a világgal, immáron tizenhét éve. Akkoriban még egyetemi hallgató voltam, és az egyetemi közösségben láttam meg először, hogy ezzel valóban lehet pénzt keresni, dehát abban az időben nagyon kevés információ állt rendelkezésre. Most ezzel ellentétben inkább az a helyzet, hogy túl sok az információ, és sokkal nehezebb eldönteni és kiszűrni, hogy ki az, aki hiteles. Volt egy ismerősöm, aki akkoriban lenyűgöző részvénybefektetéseket csinált és elképesztő számokat mutatott nekem, amik egyszerűen magukkal ragadtak. Később azonban kiderült, hogy mindez bennfentes kereskedelem volt, és ennek köszönhette a sikereit. Hozzáteszem persze azóta sem járok olyan számoknál, szóval annyi nullát képzelj el. Ez volt az, ami így belecsalt engem ebbe a világba.
Akkoriban még csak ilyen portfólió füzetek voltak, amiből lehetett tanulni, de mondanom sem kell, hogy mire ezek megíródtak, addigra azok a stratégiák már-már nem működtek a piacon. Azonban azt az érzést adta át nekem, hogy ebből mit is lehetne kihozni, ha nem is pont ezzel, de valamilyen másfajta stratégiai vonulattal. Láttam, hogy mennyire sok lehetőség van benne. A másik, ami még szintén nagyon magával ragadott, hogy ez nem olyan, mint egy klasszikus vállalkozás.
Miben látod a főbb különbséget?
Ha egy klasszikus vállalkozást képzelsz el, ahhoz, hogy nőjél, ahhoz egyre több időt, egyre több embert kell foglalkoztatnod. Egyre több kapcsolati tőkével kell rendelkezned és minden egyre nagyobb rajtad.
A tőzsde az úgy nézett ki hogyha megtanulod, és tudod, amit csinálsz, akkor ugyanazt a menetet és pozíciókat kell felvenned egy százezres, mint egy egymilliós számlán. A lelki teher, ami persze más, azonban mire eljutsz az egymilliós szintig a lelked is épül. Úgy értem, hogy nem 100 dollárról ugrunk 10000000 dollárra, mert összedől az egész pszichológiánk. Azonban, ha a belső lelkivilágodat felépítetted, akkor neked már nem kell több emberrel foglalkoznod, és nem kell több anyagot tudnod. Ez össze sem hasonlítható a külső világgal. Olyan inkább, mint egy belső kicsi világ, amit egyszer, ha végig viszel és kezeled önmagadat akkor már csak a tőkét kell növelni.
Szóval megismerkedtem a tőzsdével, és még abban az évben el is buktam az első számlámat. Ekkor rájöttem, hogy ehhez sokkal több tanulás kell és elkezdtem szépen felépíteni magamat. Belekerültem még a robotozás világába is, amivel persze a második számlámat buktam el. Miután végeztem az egyetemmel kimentem Londonba, de hiába voltam egy pénzügyi központban, kevesen tőzsdéztek itt is. Az arány hasonló volt egyébként, mint ha Magyarországon leszólítanál embereket, hogy: Te tőzsdézel?
Itt időszakban ott tartunk, hogy már kereskedtél 4 évig?
Nem, ezt az időszakot azért nem folyamatos 4 évnek kell elképzelni, mert vannak szünetek is, bőven. Például volt olyan, hogy 1 évig rá sem néztem, mert egy teljes számla bukás nyilván padlóra terít. Ezért jött az, hogy próbáljuk meg komolyabban venni, és ha más nem elhelyezkedni egy bróker cégnél. Itt következett rengeteg átverés és tanfolyam, tudod amire sok pénzt befizetsz, de végül csak ígérgetést kapsz. Mindez ráébresztett arra, hogy nekem egyedül kell megtanulnom, hogy hogyan is kell ezt az egészet csinálnom.
Az informatika irányába is elmentem, mint magánvállalkozó javításokat csináltam, majd egy évre rá egy saját céget alapítottam. Akkor meg annyi időmet elvette a cég, hogy azért nem volt időm tőzsdézni, pedig „a munka nem mehet a tőzsde rovására soha… „Azóta van is a kiscsapatomban egy ilyen mondás. Szépen bővült a cég, én pedig folyamatosan, lassacskán jöttem vissza a tőzsde világába. Amikor nem minden alkalommal kellet már, hogy ott legyek, a reggeleket igyekeztem a tőzsdével tölteni. Figyeltem mi történik a piacon, és ekkor kezdett kialakulni már a stratégiám is, ami pénzt is hozott.
Hiába 17 év van mögöttem ez nem folyamatos, tehát nem napi 8-10 óra munka. Úgy képzeld el, mint amikor tartasz közben szüneteket, és egyszer szerelem, egyszer pedig utálod. Szóval olyan ez, mint egy rossz ex feleség.
Mikortól gondolod, hogy profi kereskedővé váltál?
2019-ben már azt mondom, hogy rendben voltam. Akkor kezdtem el tervezni a kiválást a céges vonulatból és átállni teljesen a tradingre, mivel azt láttam, hogy ha csak a tőzsdére fókuszálnék még jobban járnék anyagilag, mentálisan és lelkileg is. Nagyon nyugodt elmeállapot kell a kereskedéshez. Szükséges hozzá, hogy rendben legyél magaddal és a környezeteddel, illetve érzelemmentes legyél és az addig megtanult fekete-fehér dolgok alapján kereskedjél. Eladtam az informatikai céget, amit akkorra szépen felépítettem, és innentől már teljesen a kereskedésre koncentráltam. Jöttek is az eredmények, az első funded számlák.
Hogyan kell ezt elképzelni?
Minden funded cég (a legnagyobb talán az FTMO) elvárja, hogy bizonyíts, tehát ilyen challengekbe tesznek téged és általában 10 %-ot követelnek meg. Ezt fel kell mutatnod amellett, hogy nem buksz többet, mint a teljes számla 5% -a egy napon belül vagy a 10%-a a teljes challenge alatt. Utána kérnek egy verification szakaszt, ami a teljes challenge része. Ott ismét 5%-ot kérnek felmutatni pluszba, amellett, hogy az előző szabályokat nem sérted meg. Majd adnak neked egy számlát, hogy kezelhesd ugyanezen szabályok mellett, szóval, hogy ezt a veszteségi kockázatot tartod.
Ezek után úgy gondoltam, mivel nem járok be soha, nincsenek kollégák és emberi kapcsolataim, mi lenne, ha azoknak, akik érdeklődnek a tőzsde iránt elmondanám, hogy én hogyan is csinálom, természetesen ingyen. A negatív tapasztalatokból sajnos rájöttem, hogy amit az ember ingyen ad azt nem becsülik meg, és úgy döntöttem legyen akkor valamilyen díja a dolognak. Innentől volt értelme, mert már csak olyanok jöttek, akik komolyan veszik, odafigyelnek és foglalkoznak is vele.
Meséld el nekünk, hogyan telik egy trader napja, hete és hétvégéje?
Mindenképpen fontos, hogy legyen egy rutin, ez azért kell, mert ha nincs meg, akkor minden egyes alkalommal amikor leülsz a gép elé egy más habitust fogsz látni. Más stílus kell reggel, délután és éjszaka, mert másképp mozog a chart. Én a céges időszakban a reggeleket áldoztam be, és próbáltam korán kelni. Ez az, ami a jelenben is megmaradt, és működik. 7:00-7:30 között kelés, reggeli rutin, majd a gép, monitor benyomása, és egy gyors elemzés. Megnézem azt, hogy az éjszaka hogyan alakult, ezt az elemzést pedig kiküldöm a srácoknak Telegrammon.
Ammenyiben a gép előtt akarok lenni ott vagyok, amennyiben viszont nem érek rá, vagy éppen aznap nincs “kedvem” kereskedni, akkor szimplán csak nem kapcsolom be. Nincs kényszer, hiszen ez a szakma nem egy 9-től 5-ig tartó mókuskerék. Amikor kereskedek, akkor is fél 11-11-ig szoktam, tovább nem, és ott zárom is a napot. Délután pedig nem szállok be, nincs rá szükségem, mert holnap is lesz nap és lesz tőzsde. Illetve mivel ilyen régóta a reggeli chartot figyelem és a reggeli kereskedést, nem teljesítettem olyan jól az amerikai piacon, hogy itt legyek délután is. Amíg nem volt gyermekem is így nézett ki a napom, hogy délután már nem ültem le a gép elé. A statisztikám azt mutatta, hogy a délután többet rontott, mint javított és egész éves viszonylatban visszanézve a portfóliót, nekem csak a reggelek hozták az éves profitot.
A hétvégém pedig régen úgy telt, hogy alig vártam, hogy hétfő legyen és újra kereskedhessek, most pedig már fordítva van, és alig várom, hogy hétvége legyen. Fiatalon elhatároztam, hogy 40-45 évesen el akarok menni nyugdíjba, mert úgy gondolom az élet utolsó szakaszában kellene élvezni, amit addig összeraktál.
Mikor mész szabadságra?
Szerencsére most már egész évben szabadságon vagyok, mert lényegében eljutottam a visszavonulás részéhez. Itt ki is akarom emelni, hogy ez nem kor függő, hanem elhatározás kérdése. A szabadságokat, ha a londoni időszakra visszatérek, általában július-augusztusra tettem, és nem azért, mert mindenki akkor megy szabadságra. Illetve az is benne van, de a tőzsde teljesen másképp viselkedik nyáron, mint évközben. Az igazán nagy tőke, az igazán nagy bálnák, azok nem kereskednek a holiday időszakok alatt. Innen jött, hogy akkor én sem fogok, hiszen teljesen más megint csak ilyenkor a chartnak a habitusa. A nyári időszak, össze sem hasonlítható mondjuk egy februári vagy márciusi mozgással, mert más a dinamikája, másképp mutatja meg a jelzéseket, és a stratégiádon is egy picit lehet, hogy puhítani kell, vagy változtatni.
A következő szabadság az a december közepétől a január elejéig terjedő időszak volt, amiben benne volt az ünnepi időszak is. Az újévi ünneplés ugye az egész világon ugyanoda esik, Amerikában pedig nagy divat még elmenni és egyet síelni az új év után. Utána folytatódik csak a második héten a tőzsde. Az elején ilyenkor én sem kereskedtem, aztán nem bírtam ki és azt csináltam, hogy a nagy számlákat leállítottam, és csak kis számlán kereskedtem. Lényegében a szabadságokat hozzákötöttem magához a tőzsdei ritmushoz, vagy úgymond a tőzsdei szívdobbanáshoz. Amikor a nagyok szüneteltek, én is szüneteltem. Hiszen a piacon is ezt a stratégiát csinálom, hogy igyekszem megtalálni azt, ahol a nagyok mozgása észrevehető és velük menni.
Vannak olyan kötelező szünetek is, amiket a mentális szabályrendszer diktál?
Igen, két-három havonta kötelezően be vannak iktatva, és ilyenkor több mint egy hétig nem vagyok. Lényegében ez az, ami kikapcsolja ezt a mentális fókuszt, hiszen közben kell a fókusz és muszáj is, hogy fókuszálj!
Tudom, hogy a túlkereskedés az egyik legnagyobb ellenség, és emiatt is vannak kötelező szüneteim. Például, ha elértem egy napi célt, akkor általában én felállok, és kész vége. Ha nincs más dolgom a gépnél, akkor ez akár megtörténhet már reggel 7.30-kor is. Ez is egy mentális stop, amikor jól megy és megállsz. Aztán van a másik szünet, amit én kettő vesztes kötésnél szoktam beiktatni, ez az, amihez a nagyobb erő kell, mivel belénk van kódolva, úgy gondolom majdnem a születéstől kezdve, hogy én úgy is megcsinálom. Viszont ez a küzdés az, ami az egyik legnagyobb ellenséged lesz a tőzsdén. Ugyanis elbuktad, na, majd most fog fordulni, de ott is elbuktad. Ilyenkor jobb esetben nem kockáztattad az örökségedet. Illetve a kötelező szünetek között még ott vannak a hétvégék is. Hétvégén én kikapcsolódom, és igyekszem nem ezzel foglalkozni. Amikor még nem szoktam kereskedni, azok azok a napok, amikor bank holiday van és a bankok nem nyitnak ki. Amennyiben ezek érintik az én páromat, az EUR/USD-t elhatároztam, hogy én sem kereskedem, mert a kereskedés ilyenkor nagyon lassú, és teljesen másképp megy.
Azt hallani, hogy a trader szakma magányos és lelkileg megterhelő. Vannak olyan baráti közösségek, akikkel összeültök és jó barátságok születnek, esetleg támogatjátok egymást?
Léteznek ilyen közösségek, de ezek általában csoporton belüliek. Ezt úgy értem, hogy vannak oktatók, akik kialakítanak maguknak közösségeket, aztán ezek mennek Discordon vagy Telegramon. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire őszinték, meg mennyire összetartóak, vagy, hogy barátságok is születnek-e itt.
Azok, akik az én körömben vannak, általában mire végig megyünk magán az oktatáson, addigra már a személyiségemet is megismerik és megszeretik, mert nagyon őszinte szoktam lenni és nem egy beképzelt dolog jut így át hozzájuk. Szóval az én esetemben úgy gondolom igen, születnek barátságok is. Sőt, amikor még Londonban laktam, nem egyszer, nem kétszer kijöttek csak azért oda, hogy engem lássanak, találkozzunk, és jól érezzük magunkat. Két hónapja voltam Magyarországon, és ott is összeültünk egy páran a kis csoportomból, és nagyon jókat beszélgettünk. Az érdekessége egyébként ezeknek az összeüléseknek, az szokott lenni, hogy nem nagyon van szó tőzsdéről, ezek teljesen emberi és barátságos beszélgetések. Nyilván ott van a levegőben, meg érintjük, de nem ez a fő téma, hiszen ez munka, ezeket megbeszéljük hétköznap, ott már csak inkább a bolondos viccelődések meg a jó ízű beszélgetés a lényeg.
Hogyan képzelhetik el a kívülállók a magyar trader közösséget? Összetartó? Vannak közös összejövetelek?
Olyat még nem hallottam, hogy létezik egy összetartó magyar trader közösség, mert ezek azért általában valamihez kötve vannak. A Brókerek csináltak régebben tőzsdei közösség rendezvényeknek nevezett, vagy annak eladott dolgokat, ami azért nem volt teljesen őszinte, mert inkább új ügyfeleket akartak vele szerezni. Egyébként szerintem a többi szakmában sem jellemző ez, mert hogyha vannak is ilyen összejövetelek, és találkozók ezek mögött mindig van egy mögöttes cél.
Sajnos olyan ritka a jószívű ember, mint a fehér holló. Nincs olyan nagy összetartás a magyar traderek között, és ezt megtapasztaltam már külföldön is. Úgy fogadtak egy idegen országban a már régebben ott élő magyarok, hogy a magyart inkább kerüld el. Ezzel szemben ott vannak a lengyelek, a románok, vagy esetleg a közel-keleti népek, akik segítik egymást és összetartóak, támaszkodnak egymásra, de ez a magyarok tekintetében abszolút nem így volt. Emiatt is gondolom azt, hogy óvatosan kell kezelni ezeket az összejöveteleket, meg közösségi dolgokat.
A közösségi médiában rengeteg reklám azt sugallja, hogy ez egy egyszerű életforma, ahol a pálmafa alatt egy kattintás elég két koktél között. A hamis kép, az ebből fakadó irreális elvárások, és a gyors meggazdagodás illúziója miatt hagyják abba sokan indokolatlanul hamar, amikor az első kudarcok bekövetkeznek. Mi ebből az igazság?
Ezt mennyiszer hallják tőlem a srácok! Sőt, még a rövid tévés blokkok is ezt árulják. Már érintőlegesen említettem, hogy nekem azért is van meg a napi rutinom, mert ezt a szakmát nem lehet úgy csinálni, hogy neked van két perced és ideülsz. Ez egy téveszme, egy csalogatás, hogy ez egy egyszerű dolog. Hogyha egy oktatóról vagy Brókerről van szó: Gyertek és költsétek el nálam a pénzt! Tudás nélkül töltsd fel a pénzt az én platformomra, és majd itt könnyen nyersz a tengerpartról! Nem, ez nem így megy, ezek irreális elvárások, gyors meggazdagodással és hamis remény keltéssel. Kérdezed, hogy mi ebben az igazság? Semmi. Az internet brutálisan felgyorsított mindent, még gyorsabb lett a világ, mert a több monitor, és hogy egyszerre több dolgot csinálj, mind-mind ezt nyomja előre. Ha te ide leülsz, akkor azonnal meggazdagszol, ha mégsem, akkor majd nézed a következőt és a következőt. Rengeteg pénz bukik el itt emiatt.
A világ egyik legnehezebb szakmájának mondják, ugye? De nem fizikailag, hanem mentálisan. Nem véletlen lehet ekkora a kifizetés is, tehát a nyeremény belőle, azt azért nem osztogatják, csak úgy. Ez egy komoly szakma. Például sokan két hét után el akarnak kezdeni élőszámlával kereskedni. Mi a világ legjobbjai ellen lépünk ki itt azon nyomban, abban a percben, szóval nem egy kis tőzsdére, nem egy beugró tőzsdére, nem egy ilyen gyakorló tőzsdére, hanem a legjobbak ellen, és ez az, ami nem fut át az emberek agyán, hogy tanulás, és gyakorlás nélkül nem megyek ki a legjobbak ellen.
Beszéljünk kicsit a számokról!
Mi az átlagosan elérhető hozam a tőkére vetítve havi szinten?
Én úgy vélem, hogy ez mindenkinek más és más tud lenni, ez egy nagyon szubjektív szám. Az is szubjektív tud lenni, hogy kinek mi az, ami elég, mert ugye általában az rá a válasz, hogy minél több, és több. Aztán belegondolsz, hogy akik ezt az egyre több, és többet mondják, azoknak még nincs akkora tőkéjük, hogy elég legyen, vagy még nem égették meg magukat eléggé. Mert ha példaként az 1000 dolláros kerekszámot hozom, ott nyilván tök jó lenne ebből 10 000 dollárt csinálni a hónap végére, szóval megtízszerezni a számlád, és ezeket láthatod is az interneten a humbuk mentoroktól. Egyszer lehet szerencséd, de ez folyamatosan egy irreleváns elvárás. Persze nem lehetetlen a tízszeres hozam sem, csak sok benne a rizikó, és lehet, hogy egyszer összejön, de azt garantálom, hogy nem tudod hónapról hónapra megismételni, és folyamatossá tenni.
Szóval kell, hogy legyen egy napi rutinod, egy reggeli rutinod, és egy money management a pénzkezelésben vagy a tőkekezelésben.
A te esetedben ezt például, hogyan képzeljük el?
Nálam ki van tűzve egy ilyen havi 8-9%, ami nekem bőven elég, ha ennél több, akkor persze az is oké, de ha elértem ezt, akkor általában le szoktam állítani azt a számlát és nem kereskedem vele tovább. Vannak kisebb számláim is, meg vannak nagyobb számlák is, és a kisebbeket például nem szoktam lezárni, mert mint ahogy egy futó, vagy egy kosárlabdázó esetében is, azért gyakorolni kell, és benne kell lenni a flowba. Az, hogy itt vagyok a kis közösségemmel, a kis csapatommal, és velük együtt kereskedem, az tulajdonképpen engem fókuszban tart.
Van olyan tanulóm, aki kitűzte, hogy neki húsz százalék kell egy hónapban, és ő, ha eléri ezt a 20%-ot, akkor kész, nem foglalkozik semmivel, kicsekkol a számlájáról, kiveszi ezt a 20%-ot, és a következő hónapban majd újraindítja. Tehát van ilyen is, de ő nem nagy számlákon dolgozik. Hogyha egészében nézzük a teljes tőkét, akkor minden egyes kötést meg kell szabnod, hogy hány százalékkal kötsz. Nálam ez mondjuk meg van szabva, hogy 0,30 százalék, nem többet, nem kevesebbet, ez mindig ennyi. Hogyha saját számlád van, live számlád, ami nagy valószínűséggel egy kisebb összeg, mint amit mások adnak, ott nagyobb százalékkal kötsz, hiszen nem vagy beskatulyázva a brutális szabályok közé, én itt viszont egy százalékot kockáztatok.
Mennyi munka kell ennek az eléréséhez?
Ez ismét egy brutálisan szubjektív dolog, mert ha napi egy órád van, akkor nyilván hosszabb idő elérni ezt. Akinek viszont ennél több szabad órája van, annak átlagosan négy hónap az az idő, ami alatt megtanulja a stratégiát, meg úgy az egészet, amit én csinálok, és persze még utána jön a gyakorlás. A gyakorlás részében viszont miközben gyakorolsz, már önmagadat is fejleszted mentálisan, és pszichológiailag is. Ilyenkor szoktam mondani még fél évet, és utána nézzünk bele és kezdjünk el valami gyakorló számlát, legyen ez saját pénzes 100 dollár, vagy esetleg a legkisebb funded számla. A lényeg, hogy picibe és akkor látjuk, hogy hogy halad. Természetesen sokkal gyorsabb folyamat szokott lenni azoknál, akik az elején otthon tudnak ezzel foglalkozni 4, 6 vagy 8 órát is akár.
Ugye láthattad, hogy én másfél órát foglalkozom vele azokon a napokon, amikor itt ülök, és nem feltétlen minden nap. Ez már azért van, mert ránézek és látom, hogy kell ez nekem, vagy nem kell, de amíg a tanuló szakaszban vagy, addig lehet, hogy többet kell beletenned. Ez sokban függ tőled is. Nekem azért volt olyan hosszú az eleje, mert egyrészt nem volt senki, aki elmondja, hogy kell és bár tömérdek tanfolyamon voltam, rájöttem arra a végén, hogy nekem kell önmagamat összerakni. Így dolgoztam ki azt, ami ma vagyok, és ezekből raktam össze a stratégiát. Nekem így eltartott hosszú-hosszú évekig, de azt szoktam mondani, hogy ha te elhatároztad, hogy csinálod, akkor átlagban négy hónap szokott lenni, az az idő, ami alatt átjön ez az egész stratégia.
Melyik deviza párt részesíted előnyben és miért?
Amivel én foglalkozom az a forex kereskedés, és ekkorra már kivilágosodott számomra, hogy nekem ez a mindenem, ezen belül is az EUR/USD pár. A két legnagyobb deviza szerepel benne, azért is felelt ez meg nekem, mert London, mint pénzügyi központ abba az időzónákba esett, amikor én aktív voltam, tehát a reggeli időszakra. Mindenképpen egy EUR pár kellett, mivel szem előtt kellett tartanom, hogy milyen időszakba esik, ahol élek. A délutáni időszakban 14-14:30 körül pedig becsatlakozik az amerikai tőzsde. Ők akkor nyitnak és ezáltal a napközbeni szakasz olyan aktivitást eredményez számomra a kereskedésben, amire szükségem van a stratégiámhoz, ami ugye likviditás alapú. A likviditáshoz pedig szükség van volumenre, mennie kell a piacnak, nem állhat. Az EUR/USD azt szolgálta, hogy rövid napon belüli, aznap nyitsz és zárod, ez pedig kiszolgálta az én igényeimet.
Egyszer egy tradertől azt olvastam, hogy a kezdő kereskedők nagy része azért bukik el, mert tudat alatt egy mentális kihívást keres. Egy játékként tekint rá, amit meg akar nyerni, és nem a megnyerhető pénzre koncentrál. Mi erről a véleményed?
Igen, ez egy jó gondolat, én is ebből a világból jövök. Mindennek ellen megyek, mert úgy gondolom, hogy én leszek a lázadó. Például egy percet nem dolgoztam senkinek soha alkalmazottként, vagy egyéni vállalkozó voltam, vagy vállalkozást vittem, és persze forradalmasítani akartam a tőzsdét is. Na most, aki olyan, mint én, annak ez egy lassabb folyamat lesz, hiszen először magát kell átdolgoznia, és bevezetnie ezt a rutint. Régen én mindig máskor keltem, mindig máskor feküdtem, máskor ettem, és mindig mást tűztem ki napi célnak. Brutálisan változatos volt és csapongó. Most viszont szöges ellentettje vagyok önmagamnak. Tehát nem lehetetlen ez, csak azt mondom, hogy ez egy önfejlesztés ez az út, és amellett, hogy megtanulsz egy stratégiát, majd azt hiszed, hogy ennyi az egész munkád, de utána jön az önfejlesztés és az önmagadon való meló, és ez a hosszabb. Csak ebbe az emberek nem szoktak amúgy bele gondolni.
Kit tartasz alkalmasnak és kit nem erre a kalandra?
A legrosszabbul teljesítők, vagy a legakaratosabbak, azok mindig a vállalkozók, mert tudod, ott folyamatosan hozni kellett a kreativitást, hozni kellett azt, hogy a szabály ellen megyek és egy picit görbítem a dolgokat, és a szürke zónába vagyok helyzeteket is.
A legjobbak, a leggyorsabban haladók és a legsikeresebbek pedig azok szoktak lenni, akik valamilyen katonai- vagy rendőri háttérrel jönnek, mert részük a fegyelmezett szabálykövetés, és a napi rutin. Illetve akiket a szülei, és a családja így nevelt, tehát például alezredes volt az édesapja vagy, katona, vagy rendőr. Erre nagyon felfigyeltem az utóbbi időben, és úgy gondolom, hogy már nem lehet véletlen, mert nem csak egy, egy eset volt, ami ezt megerősítette, hanem már a sokadik. Itt lehet még említeni az élsportolókat is, akik tényleg korábban kelnek, mint az átlag, akik nem egyszer járnak le egy nap edzeni, hanem kétszer, háromszor, és még többször. Ugyanis, ha elkezdesz az élsportban dolgozni, ott nem egyből az olimpián fogsz kezdeni. Ugyanúgy kell a mentális fókusz, mert lehet neked nagy karod vagy nagy mellkasod és úszhatsz pillangót 200-on is a top 5-be. De… és a „de” után jövő dolog az, ami majd elkülönít.
Akik pedig ilyen csapongó, és nagyon ugribugri emberek, azok sokkal lassabban haladnak, mert őket meg vissza kell fogni.
Ha le szeretnél beszélni valakit róla, vagy rá szeretnéd venni mit mondanál?
Ha le szeretnék beszélni valakit, akkor azokat mindenképp, akik szerencsejáték függőségben szenvednek, ugyanis először is azt kell helyrehoznia, és utána jöhet ide. Ennek az az oka, hogy még szerencsejáték függőség nélkül is egy brutális küzdelem lesz majd, hogy ne nyomd meg a gombot, és ne szállj be trade-be. Mindenki azt hiszi, hogy a day trading az annyit jelent, hogy nyomogatom a shortot meg a buy-t, mindeközben sokkal nagyobb a küzdés napközben amiatt, hogy ne nyomjam meg a gombot. Azaz inkább legyek olyan, mint egy mesterlövész, és inkább egyszer nyomjam meg, de akkor nagyon.
Hogy kit szeretnék rávenni? Az igazság az, hogy én soha, senkit nem akarok rávenni a kereskedésre, mert ez egy hosszú út, és egy gyötrelmes út tud lenni. Amit persze lehet élvezni, de néha elhagyod, néha pedig visszamész hozzá, viszont másképp nem lehet csinálni, csak úgy, ha szerelem. Szóval ezt vagy szereted, vagy nem szereted, de ha nem szereted, akkor gyorsan hagyd abba, és ez hamar derüljön ki, mert ha nem akkor nagyon sokba fog neked kerülni. Itt most pénzügyileg nem a képzésről, vagy a mentorálásról van szó, hanem arra gondolok, amit ott hagysz majd a tőzsdén. Szóval ez az oka, hogy én nem szoktam rábeszélni az embereket.
Ha jól tudom, mentorálással is foglalkozol. Mesélnél erről is, kérlek?
Igen van egy oktatói anyag, ami feldarabolva kerül hónapról, hónapra átadásra. Itt kb. 50-60 óra anyagot lehet elképzelni összesen és ezt kell beosztani. A negyedik hónaptól pedig beindul az igazi közös munka. A négyes a varázsszám, mert általában a negyedik hónap az, ami után, hogy úgy mondjam már tudunk egy nyelvet beszélni. Ha én mondjuk azt mondom, hogy ezért, meg ezért beléptem az EUR/USD-n, akkor te nem fogsz visszakérdezni. Miért ez, meg miért az, hanem mondjuk csak egy kérdésed lesz. Így szoktunk haladni és akkor ezt már egy közös Telegram-csatornán tesszük, ahová már csak olyanok szoktak bejönni, akik már valós környezetben kereskednek.
Az oktatóanyag mellett van a mentorálás is, ami úgy néz ki, hogy én megosztom az én képernyőmet a chart-ról, te pedig látod azt, hogy én mit csinálok napközben és így együtt kereskedünk. Ha nem fér bele az időbe, hogy akkor együtt csináljuk, akkor vissza szoktuk nézni, hogy te, hogy kereskedtél, vagy te mit gondolsz, esetleg a múltban, hogy kellett volna, vagy a jövőben miket tervezünk, és előre megírjuk a terveket. Általában, ha mentorálásra jön valaki, ahhoz, hogy gördülékenyen menjen azt szoktam kérni, hogy már előre egy papírra írja fel a kérdéseit, és ne azzal menjen el az idő, hogy ott találja ki. Ilyenkor ott besűrítve, csak veled foglalkozva, nézzük meg, hogy mik a hiányosságok. Ez szokott lenni tehát az oktatási anyagon kívül, illetve mint mondtam, a harmadik részként a Telegramba közösen kereskedünk napi szinten.
Adjuk meg az olvasóknak a realitásokról szóló képet! Milyen a sikerarány a tanítványaid között? Arányaiban hány tanuló válik sikeres, konzisztensen nyereséges kereskedővé?
Őszintén, nem mindenki lesz sikeres, mert kell hozzá egy elhivatottság, mint mondtam kell hozzá egy szerelem. Néhányan, amikor meglátják, hogy ez milyen komplex anyag, és mit raktam össze, ott hirtelen elmegy tőle a kedvük. Te jó Isten, ez ilyen bonyolult? Miközben ő minden reklámból azt hallotta, hogy ez egy egyszerű dolog, és emiatt most átverve érzi magát. Nem az én részemről, hanem úgy az elmúlt évekről, hogy idáig akkor mindenki hazudott. Igen, ez egy komplikált dolog, mindig mondom, hogy a világ legnehezebb szakmája. Tapasztalataim szerint is a tanítványok kisebb része, kb. 20-30%-a jut el oda, hogy konzisztensen nyereséges legyen.
Ugyanakkor kihívásokkal teli szakma is, mert nézzünk meg egy Michael Jordan-t, vagy egy Cristiano Ronaldo-t. Ezekre az emberekre is jut több millió másik ember, aki elkezdte, és nem vitte el odáig, mint ők. Ezek az emberek viszont elkezdték, és mindent feláldoztak azért, hogy ott tartsanak, ahol, és hogy ők 35-40 évesen, hátra dőlve milliókon üljenek.
Ugyanez az élet más területén is igaz, tehát itt sem lesz másképp, és ez nem azért van, mert nehéz lenne a stratégia, vagy mert olyan űrlényi dolgokat mondok. Abszolút nem. Egy bolti eladó is képes megérteni azt, amit mondok, mert nekem úgy kell átadnom, hogy értse. Egyébként azért szeretnek az emberek, mert úgy beszélek, hogy megértik. Lényegében a mentális rész az, amibe nem teszik bele utána sokszor a munkát, viszont aki kitart, annak jó esélyei vannak. Én hiába mondom azt, hogy ha megvan a célod, kész, kapcsold le, nagyon jó. Holnap is lesz nap, holnap is lesz tőzsde, holnap is lesz lehetőség, de az emberekbe bele van égetve egy kapzsiság. Ezt a kapzsiságot viszont neked kell átdolgoznod és ez a nagyon nehéz.
Van olyan, amit esetleg úgy érzel, hogy nem említettünk és fontosnak gondolod, hogy beszélj róla?
Azt mindig fontosnak tartom elmondani, hogy senkinek sem ajánlom, hogy belevágjon úgy a tőzsdébe, hogy mindent eldob magától, és akkor én mostantól csak tradelek. Túl sok ilyen sztorival találkoztam és rossz vége lett. Például az illetőnek volt egy kis megtakarítása, ő elhatározta, hogy felmond, majd ad magának 6 hónapot, hogy ezt megtanulja, ugyanis ő ebből fog élni. Na általában az a 6 hónap megtakarítás sajnos úgy ment a levesbe, ahogy volt. Ez a szakma fókuszáltság, nyugodtság és béke. Az nem béke, amikor rá vagy utalva, hogy a következő kötésed pozitív legyen, mert ha nem az lesz, akkor nem tudod kifizetni a számláidat.
A te történetedben láthattuk is, hogy ez nálad sem egy hirtelen, meggondolatlan és éles váltás volt…
Az én példám az olyan, hogy szakaszonként építettem le a másik világomat, és tértem át a tőzsde világába, de ezeknek a szakaszoknak voltak eredménye is, azért tudtam átállni. Nyilván az én történetem nem egy sikersztori, de az, hogy a Mark Zuckerberg fogta magát, kilépett az egyetemről, és a világ legnagyobb social media platformját megalkotta, az igen. Ez a fickó hírértékű, mert ezt el lehet adni. Viszont mi lesz az eredménye? Millióan, meg millióan, vagy nem mentek egyetemre, vagy kiléptek az egyetemről, mert volt egy jó startup ötletük. Az arány viszont nem változik, mert a 97-98%-a ezeknek az embereknek el is bukott. Ennek ellenére ez kering a közösségi médiában, erről szól minden pletyka, az én sztorimról nem, hiszen ez egy lassú folyamat, úgymond egy „unalmas” dolog volt. Lassan, egy órával többet, egy órával többet, és egy órával többet. Ezeket nem szeretik az emberek, pedig ez az, ami statisztikailag kifizetődőbb és ez az, ami igazán működik. Mindig egyre többet és többet beletenni, lassan, de nem úgy, hogy elvágom az előző életemet mert értem én az all in mentalitást és a pókert, de itt nem láttam azt, hogy működne.
Köszönjük Gabriel ezt az érdekes, tartalmas és hasznos információkkal átszőtt beszélgetést. Ahogy az interjúból is láthattuk a kereskedői életforma nem varázsütésre hozza el a sikert, és nem is egy gyors meggazdagodási módszer. Inkább egy hosszú tanulási folyamat, sokszor rögös út, amely fegyelmet, kitartást és folyamatos önfejlesztést követel. Ez a történet jó példa arra, hogy a tőzsde nem illúzió, hanem valódi lehetőség – de csak azok számára, akik hajlandóak időt, energiát és önmaguk megismerését is beletenni. A kereskedés tehát nem mindenkinek való: „Ezt vagy szereted, vagy nem szereted. De ha nem szereted, akkor gyorsan hagyd abba!”
További információk, tőzsde és forex oktatás: Elsyfx.net ELSY FX Academy_HU
