„Holnap megcsinálom.”
Ez az a varázsmondat, ami híd a remény és a valóság között – csak sajnos soha nem érünk át rajta. Mert a férfi, aki „majd holnap” mindent megcsinál, nem lusta. Nem is feledékeny. Ő stratégiai halogató, a béke nagykövete, aki megteremtette az otthoni időmenedzsment új dimenzióját: a holnap dimenzióját.
A „majd holnap” filozófia alapjai
A férfiak szerint minden új nap új lehetőséget hoz:
– új lendületet,
– új energiát,
– és persze új kifogást is.
A „majd holnap” nem csupán halogatás.
Ez életmód.
Belül egy szent meggyőződés él bennük arról, hogy holnap tényleg jobban fog menni.
Őszintén hiszik, hogy akkor majd valahogy több idő, több kedv, több kreatív energia lesz a polc felszereléséhez.
A gond csak az, hogy ez a holnap…
Hát… soha nem ma van.
A „majd megcsinálom” ígérete egyébként mindig meggyőző. Van benne magabiztosság, férfias eltökéltség és az a hamis nyugalom, hogy „legalább beszéltünk róla.”
A férfi és a szerszámkészlet kapcsolata
A szerelés náluk nem egyszerű tevékenység.
Ez ESEMÉNY.
Előkészület, izgalom, csapatmunka, logisztika, elméleti elemzés.
Először is:
Megkeresi a szerszámot.
Ez egy fél napos projekt is lehet, mert „valahová biztos letette”, csak senki nem tudja hová.
Közben megtalál három olyan dologot, amit már elfelejtett, hogy valaha megvett.
Aztán jön a YouTube-oktatóvideó.
Legalább kettő.
Mert „hátha van egy jobb módszer”.
Majd a folyamatot megszakítja egy kávé, aztán egy kis pihenés, majd egy „mindjárt kezdem”, amit egy „de most már késő van” követ.
És persze a klasszikus:
„Holnap nekiállok rendesen.”
Amikor végül eljön a nap, hogy tényleg nekilát, az ünnep.
A szerszámos láda kinyílik, mint egy ereklyetartó, a férfi arca pedig elkomolyodik: „Ma megjavítom.”
A lakásban feszült izgalom:
Te vársz.
Ő keres.
Te figyeled, hogy tényleg működik-e.
Ő közli, hogy hiányzik egy csavar, „de az nincs, mert a múltkor elfogyott”.
Végül a munka befejeződik – nem ma, nem holnap, hanem amikor megérett rá a pillanat, na meg ha lesz csavar!
És bár a szekrényajtó továbbra is ferde, mégis mindenki tudja: a férfi megpróbálta, akarta, úgy igazán… DE! Nem volt hozzá megfelelő csavar…
Az idő relatív – főleg otthon
Egy férfi számára az idő másképp telik.
A „majd megcsinálom” nem konkrét határidő, hanem filozófia.
Egy nyitott életmód, amiben a feladat lehetőségként lebeg a térben, amíg a csillagok és a kedv megfelelően együttállnak.
Kérdezd csak meg egy férfit:
– „Mikor fogod megjavítani a villanykapcsolót?”
Válasz: „Amikor lesz rá időm.”
Ez egy olyan időpont, amit sem a naptár, sem az univerzum nem ismer pontosan, de még valószínűleg ő maga sem..
A házasságban ez már közös nyelv
A legtöbb nő egy idő után megtanulja, hogy a „holnap megcsinálom” valójában a „ma nem és holnap sem, de kérlek, ne vitázzunk róla” finomított verziója.
Egy szeretettel teli kompromisszum, ami fenntartja a békét – és a félig összeszerelt bútorokat.
Egy tapasztalt nő már tudja:
Ha egy férfi azt mondja, „majd holnap”, az lehet egy nap, egy hónap, vagy akár évekkel később is. És a legszebb: A férfi tényleg hiszi, hogy holnap megcsinálja. DE! Ha valóban eljut odáig, hogy megcsinálja, azt ünnepelni kell.
Taps, gratuláció, és egy sör is jár érte. (akár kettő is.)
A férfi logika: ha működik, minek megjavítani?
A férfi logika tökéletesen működik:
– Amíg valami nem esik le,
– nem szakad szét,
– nem robban fel,
az körülbelül jó állapotban van
„Ha még épphogy nem esik le, akkor az nem hiba, csak dizájn.”
A nyikorgó ajtó például „hangulatot ad”.
A ferde képkeret pedig „dinamikus kompozíció.”
Ez nem hanyagság – ez kreatív szemlélet.
A nők türelmesek.
Nagyon is.
De van egy pont, ahol a „majd holnap megcsinálom” átfordul abba a klasszikus női mondatba, hogy:
„Jól van, hagyd, majd megcsinálom én.”
És amikor a nő tényleg megcsinálja, a férfi varázsütésre ott terem:
„Pont holnap akartam elkezdeni! De így legalább gyorsabban haladunk…”
Ilyenkor pedig két út létezik:
Az egyik, hogy szeretettel elnevetjük magunkat.
A másik, hogy veszünk egy új szerszámkészletet a férfinak — nem azért, hogy használja, hanem hogy legalább bűntudata legyen, amikor ránéz.
De a végén mindig szerethető
Lehet, hogy soha nem lesz kész a terasz, a szekrényajtó mindig csálé marad – de ha baj van, ha tényleg kell, akkor megcsinálja.
Nem mindig időben, de mindig szeretetből.
És amikor végül ránézel: „Látod, kész van.” – mondja büszkén.
Te meg csak mosolyogsz: „Persze, tudtam, hogy egyszer eljön az a bizonyos holnap.”
