Mi történik, ha valaki egy idegen szót nem ismer fel, de mégis értelmet akar adni neki? Gyakran egészen mulatságos szóalakok születnek. A népetimológia pont erről szól: a furcsán hangzó kifejezésből olyan változat lesz, amely a saját nyelvünkön már logikusnak tűnik.
Ez a nyelvi jelenség nem új, és nem is csak egy-egy elszólásból él. A példák között szerepel a számszeríj, amely a szláv szamosztrel „önlövő” szóból ered, valamint az alkörmös, amely az arab eredetű alkermes „bíborfesték” alakból alakult át. A humor ott kezdődik, amikor a torzulás már nemcsak érthető, hanem kifejezetten szórakoztató is.
A mai, idegen – főleg angol – szavakkal és márkanevekkel teli környezetben különösen könnyű félrehallani valamit. A bolti eladók ilyenkor gyakran keresztrejtvényfejtő logikával próbálják megfejteni, mit is keres a vásárló. A pingvintea és a flitteres tea még dekódolható, de az epres kalimpó már komolyabb fejtörést okozhat, ahogy a piramisos vagy zselléres szaloncukor is.
Az édességek és a szárazáruk világa bőven szolgál példákkal. Elhangzott már a kinder buheró és a kinder guanó is, a diétás élelmiszereknél pedig felbukkanhat a cukorbeteg Télapó vagy a lókeksz. A zacskós pezsgőt úgy is sikerült meghatározni, hogy „tudja, ami megbüfögtet”, a cicaszopogtató megfejtése viszont már jóval bizonytalanabb. Ugyanígy rejtélyes a sistergős botrafagyó, amelyről legfeljebb sejthető, hogy valamilyen jégkrém lehetett a cél.
A sajtpult külön műfaj. Itt kértek már kanember sajtot, feka sajtot és pepa sajtot, sőt olyan háromszögletű kockasajtot is, ami kerek dobozban van. A pékségben az exhumált kenyér és a kroasszony viszi a prímet, az italoknál pedig a Hejnekem, az Arany Átok, a Fiszfasz sör és a Csepi üdítő is felbukkant már. Ezek a szóalakok egyszerre mutatják meg a félreértést és a nyelvi leleményt.
A gyógyszertárban sem fogy el a fantázia. Az Accu-check készülék bikacsökké változott, az ovulációs tesztből evolúciós teszt lett, az inhalálókészülékből inhalálozó, a koronavírus-járvány óta pedig a max szó is önálló életre kelt. Aki pedig valamilyen szerre, eszközre vagy bajra próbál rákérdezni, az gyakran egészen pontos, mégis teljesen félrecsúszott leírást ad: légzéscsillapító tapasz, eldobható borotvahab, intim mosogatógép vagy intim mosogató is előfordult már.
A felsorolás végén is maradnak különös darabok. Van műszemkönny, lódarázs krém, piros, belsőleges kenőcs, kutya fenekébe való elektromos hőmérő, prosztatazsák, zöld csigapor és fogamzásgátló ragasztó is; utóbbi valójában a műfogsorrögzítőt jelöli. A népetimológia tehát nemcsak nyelvi tévedés, hanem kreatív túlélési mód is: a beszélő addig alakítja a hallott szót, amíg az végre magyarul is „elkezd viselkedni”.
