A hópelyhek halkan libbennek le az égből ezen a varázslatos december 5-i estén, mintha csak táncolni hívnák egymást a levegőben. Mikulásfalva fölött az ég olyan tiszta, hogy még a csillagok is vidáman hunyorognak, mintha mosolyogva köszöntenék a közelgő csodát.
Miért varázslatos ez az este? Miközben te most az ágyikóban fekve hallgatod ezt a mesét és alig várod a reggelt, addig a Mikulás házánál hatalmas a sürgés-forgás. A manók futkosnak, csomagolnak, készítenek mindent, hogy holnapra minden kisgyerek meglepetést találhasson a kiscsizmájában.
De képzeld van valaki ott fenn, akinek ez az este még különlegesebb…
Egy apró, piros orrú kis rénszarvas, aki már reggel óta izgatottan toporog. Rudolf, aki alig várja, hogy végre elindulhasson, mert ez lesz az első Mikulás-éjszakája, amikor ő is útra kel a Télapóval, hogy örömet és varázslatot vigyenek minden gyerekhez.
És képzeld… éppen ezekben a percekben indulnak.
A Manóház udvarán izgatott zsivaj hallatszik. Mindenki sürög-forog, csomagol, ellenőriz, díszít, hiszen ez az év legfontosabb éjszakája.
Rudolf szíve úgy dobog, mintha egy kis harang lenne a mellkasában. Ez lesz az első Mikulása, amikor ő is velük tart az éjszakai útra. A kis piros orra izgatottságában még fényesebben világít, mint valaha.
– Mikulás bácsi! Biztos vagy benne, hogy készen állok? – kérdezi Rudolf, miközben igyekszik úgy tenni, mintha nem remegne a kis lába.
A Mikulás kedvesen megsimogatja a fejét.
– Rudolf, te egy jószívű, figyelmes, és segítőkész rénszarvas vagy. Egész évben láttam, mennyi örömöt szereztél másoknak és miylen kitartóan gyakoroltál. Készen állsz a nagy útra!
Rudolf elpirul, már amennyire egy piros orrú rénszarvas el tud pirulni. Közben a manók odasúgják neki:
– Hajrá, Rudolf! Meg tudod csinálni!
Eljön az indulás pillanata. A csengők megszólalnak, a hold fénye végigsiklik a hómezőkön, és a Mikulás nagyot int:
– Rénszarvasok, indulás!Itt az idő!
A szán felemelkedik, Rudolf pedig a többiek között repül. Eleinte kicsit bizonytalanul, de aztán a repülés olyan természetesen, mintha mindig is ezt csinálta volna. A szíve pedig megtelik boldogsággal.
Ám amikor megérkeznek egy kis város fölé, egy hely fölé, ahol most gyerekek fekszenek az ágyukban, puha takaró alatt, hallgatva ezt a mesét… Váratlan dolog történik: vastag felhők takarják el az égboltot, és a szán egyre lassabban halad. A rénszarvasok nem látják, merre kell repülni.
A Mikulás aggódva néz előre.
– Ó, ez a köd… Így nem találjuk meg a gyerekek házát!
Rudolf tudja, hogy most rajta a sor.
– Megpróbálom… – suttogja.
A Mikulás bólint:
– Rudolf, ragyogtasd fel a kis orrodat, ahogy a szíved diktálja!
És Rudolf ragyogni kezd. Egészen csodálatos, meleg, piros fény árad az orrából, amely úgy világítja be a ködöt, mint egy pici, varázslatos lámpás.
A többi rénszarvas ámulva figyeli.
– Ez az, Rudolf! Csillagfény ide, köd oda, te vagy ma este a vezetőnk! – kiáltja Táncos.
Rudolf boldogan szökken előre, és úgy vezeti a szánt, mintha mindig is ezt tette volna. A köd felszakad, a házak fényei felragyognak, a Mikulás pedig eljuttatja az ajándékokat mindenhova, ahol kisgyerekek álmodnak róla. Oda, ahol most kiscsizmák sorakoznak az ablakban vagy az ajtóban, várva a reggeli csodát.
Amikor visszaérnek Mikulásfalvára, mindenki ünnepelni kezd. A manók tapsolnak, a rénszarvasok ugrálnak örömükben. A Mikulás megöleli Rudolfot:
– Büszke vagyok rád, kis barátom. Ma este te hoztad el a csodát. És tudod miért? A jóságod tette ezt lehetővé, ezért ragyogott ma ilyen szépen az orrod.
Rudolf piros orra újra felragyog, most már nem csak izgatottságból, hanem a boldogságtól is. Tudja, hogy ettől a naptól kezdve minden Mikulás-éjszaka különleges lesz, mert ő is része a varázslatnak.
Most pedig csukd be a szemed, mert a varázslatos út már elkezdődött, épp ma este, ebben a pillanatban. Miközben lassan álomba merülsz, a Mikulás szánja már nesztelenül siklik el a házunk felett, és Rudolf piros orra úgy világít, mint egy apró, égi csillag, amely csak neked hunyorog.
Talán pont most a rejti el a meglepetést a te kis csizmádba, miközben a manók halkan kuncognak körülötte, hogy fel ne ébresszenek.
Reggel, mire újra kinyitod a szemed, az éjszaka csodája már megérkezik, éppen úgy, ahogyan a szíved titokban kívánta. Szép álmokat!
