Egy humoros cikk arról, hogyan vált a futár a napjaim állandó szereplőjévé. Mindennapi helyzetek, könnyed humor és ismerős pillanatok minden házhozszállítást váró olvasónak:
Ha van kapcsolat az életemben, ami igazán stabil, és állandó akkor az köztem és a futár között van. Van az a viszony, amely lassan, észrevétlenül alakul ki. Na ez pont ilyen!
Ha valaki igazán ismer engem, az ő!
Ő az egyetlen férfi, aki pontosan tudja, mikor vagyok otthon, mikor alszik a gyerek, mikor vagyok ideges, mikor nem kéne csöngetnie, és mikor állok pizsamában az ajtóban, egy fél kiflivel a kezemben.
Nem romantikus, nem baráti, de mégis igazán bensőséges kapcsolat ez közöttünk.
A családom néha megkérdezi, „itthon leszel ma délután?”
A futár?
Ő már tudja!
A kapcsolatunk kezdete, amikor még csak ritkán találkoztunk
Régen a futár csak egy fickó volt, aki évente kétszer hozott valamit: egy telefontokot meg egy karácsonyi ajándékot, amit az utolsó pillanatban rendeltem.
Aztán jött a 2020 utáni világ, az online vásárlás kora… és a futár azóta gyakoribb vendég nálam, mint a saját barátaim.
Már nem is köszön: csak rám néz, bólint, és kérdezi:
– „A szokásos helyre tehetem?”
A futár érkezése: a nap csúcspontja
Van, aki a reggeli kávéért él.
Más a gyerek esti lefektetésének perceit várja.
Én?
Én az értesítést várom:
„A futár ma kézbesíti a csomagját.”
Ez nem csak egy üzenet.
Ez egy ígéret.
Egy ígéret arról, hogy valami jó fog történni a napomban.
És amikor csörög a kapucsengő, olyan izgatottan futok az ajtóhoz, mintha ajándékot kapnék.
Aki mindig jókor jön… vagy legalábbis megpróbálja
Nem tudom, hogy csinálja, de mindig pont akkor csönget, amikor:
- a sampont mosom ki a hajamból,
- online meetingben vagyok,
- pizsamában vagyok,
- a kislányom éppen rajtam gyakorolja sminkelési tudását,
- vagy amikor végre leülök enni.
Mintha lenne egy titkos érzékelője: „Aha! Most épp öntudatlanul rohan valahova, tökéletes idő a csomagszállításra.”
Az ajtónyitási protokoll – a találkozások
Az első ajtónyitások még kulturáltak voltak:
mosolyogtam, aláírtam, „köszönöm szépen”.
Ma már?
- kávéfoltos póló,
- szétcsúszott konty,
- egy gyerek a lábamon lógva,
- fura mamusz,
- én pedig annyit mondok: „Csak tedd le, Laci, tudod hova.”
A csomagkövetés: modern kori okkultizmus
A csomagkövetés maga a misztikum.
Reggel még „Úton a csomag a cél ország felé”, délben „Vámkezelés alatt”, estére pedig:
„Sikeresen kézbesítve”
…és te ott állsz, és fogalmad sincs, hogyan került ilyen gyorsan hozzád.
Néha úgy érzem, a futár teleportál.
Máskor meg úgy, hogy végtelenül lassan jön… főleg, ha tényleg szükségem lenne valamire.
A futárnál gyorsabban senki nem menekül
A futár soha nem szeret várni.
Ha nem vagyok otthon, nála nincs olyan, hogy „kicsit vár”.
Ő az ajtód elé teszi a csomagot, csönget, majd eltűnik, mintha valami titkosügynök lenne.
A mi különleges kapcsolatunk
A futár már tudja, melyik szomszédot kell kerülni. Azt is tudja, hogy a kutyám csak a postást utálja, őt nem. És persze tudja, hogy amikor azt mondom: „Szerintem nem rendeltem semmit, lehet a férjem volt”, akkor tuti, hogy rendeltem, csak elfelejtettem.
Egyszer hozott egy csomagot, és rámkacsintott:
– „Holnap is jövök…”
És én csak suttogtam:
– „Tudom.”
Miért szeretjük?
Mert a futár:
- hozza, amit szeretnénk,
- megment minket a bevásárlástól, és a többi embertől,
- mosolyog, amikor mi nem,
- és soha nem kérdezi meg: „Minek még egy cipő?” – talán ez a legfontosabb! 😁
A futárok nélkül az élet kaotikus lenne.
Ők hozzák el a meglepetéseket, az apró örömöket, a mindennapi „jaj, ezt biztosan megérdemlem” pillanatokat.
Ők a modern hősök.
És én… én hűséges vásárló maradok.
Hiszen ez a kapcsolat nem múlik el.
Legfeljebb „kiszállítás alatt” van.
Ha tetszett ez a cikk, akkor érdemes körbenézned a többi humoros írásunk között is, garantáltan találsz még olyan történeteket, amikben magadra ismersz.
Nevess velünk tovább a hétköznapok apró káoszán:
Amikor a feleségem kezében meglátom a mérőszalagot – tudom, hogy vége a nyugodt estémnek
Majd holnap megcsinálom! – a mondat, amit minden nő hallott már egy férfitól
