Míg nálunk a február 14-e a vörös rózsákról és a gyertyafényes vacsorákról szól, a világ más tájain a szerelem ünneplése egészen meghökkentő formákat ölthet. Van, ahol a nőknek kell mélyen a pénztárcájukba nyúlniuk, van, ahol a „szerelem napja” a nyár közepére esik, és van, ahol egy kanál faragása jelenti a legnagyobb vallomást. Ha azt hitted, a Valentin-nap mindenhol egyforma, tarts velünk egy világ körüli utazásra a legfurcsább szerelmi rituálék nyomában! Japán csokik, walesi fakanalak és más furcsa szokások a szerelem ünnepén Brazíliától Dél-Koreáig. Olvass tovább!
Japán: Ahol a férfiak csak várják a csokoládét
A felkelő nap országában a február 14-e nem a kölcsönös ajándékozásról szól. Japánban ezen a napon kizárólag a nők adnak ajándékot a férfiaknak, és ez az ajándék szinte minden esetben csokoládé. De nem mindegy, milyen!
Létezik a Giri-choco (kötelező csoki), amit munkatársaknak és főnököknek adnak udvariasságból, és a Honmei-choco, amit a szívük választottjának készítenek, gyakran saját kezűleg. De uraim, ne örüljenek túl korán! Pontosan egy hónappal később, március 14-én tartják a Fehér Napot, amikor a férfiaknak kötelező viszonozniuk a kedvességet – ráadásul a hagyomány szerint az ajándéknak az eredeti értékének legalább a két-háromszorosát kell érnie.
Brazília: Júniusi forróság és a szentek segítsége
Brazíliában hiába keresnénk a Valentin-napi lázat februárban: ekkor mindenki a Karneválra koncentrál. A brazilok ehelyett június 12-én tartják a Dia dos Namorados-t (Szerelmesek Napja). A dátumválasztás nem véletlen: ez Páduai Szent Antal, a házasság és a párkeresés védőszentjének ünnepnapja elé esik.
A brazil hagyományok között szerepelnek a „simpatias” nevű rituálék is. A férjet kereső nők ilyenkor különféle babonás feladatokat végeznek, például Szent Antal szobrát fejjel lefelé egy pohár vízbe teszik, és addig nem fordítják vissza, amíg meg nem érkezik az igazi.
Wales: A szerelmi kanalak titka
Bár a walesi emberek is tartják a februári ünnepet, van egy saját, sokkal régebbi hagyományuk is. Január 25-én ünneplik Szent Dwynwen napját, aki a walesi szerelmesek védőszentje. A legkülönlegesebb szokás itt a szerelmi kanál (Love Spoon) faragása.
A 17. század óta a férfiak díszes, fából faragott kanalakat adtak a nőknek, amivel kézügyességüket és gondoskodó szándékukat bizonyították. Minden minta mást jelent: a láncszemek a hűséget, a harang a házasságot, a kulcs pedig a férfi szívének elérését szimbolizálja.
Dél-Korea: A fekete tészta a magányosoknak
Dél-Koreában a japán modellhez hasonlóan februárban a nők, márciusban a férfiak ajándékoznak. De mi van azokkal, akiknek nem jutott se csoki, se fehér cukorka? Nekik találták ki április 14-ét, a Fekete Napot. Ezen a napon a szinglik összeülnek a helyi éttermekben, és fekete babmártással leöntött tésztát (jjajangmyeon) esznek, hogy közösen „gyászolják” vagy épp ünnepeljék függetlenségüket.
Finnország és Észtország: A „Barátok napja”
Ezekben az országokban február 14-én nem a romantikus szerelem a főszereplő. Finnül Ystävänpäivä-nek, észtül pedig Sõbrapäev-nek hívják az ünnepet, ami szó szerint „Barátok napját” jelenti. Ilyenkor a barátok, rokonok és szomszédok üdvözlőlapokat és apró ajándékokat küldenek egymásnak, hangsúlyozva a plátói szeretet fontosságát. Ez egy kiváló „mentőöv” azoknak, akiknek épp nincs párjuk.
Fülöp-szigetek: A tömeges esküvők napja
A filippínóknál a Valentin-nap a fogadalmakról szól. Az országban évek óta hagyomány, hogy február 14-én többszázas tömeges esküvőket tartanak. Ezeket gyakran a helyi önkormányzatok szponzorálják, így a szerényebb anyagi helyzetű párok is profi körülmények között, egyszerre mondhatják ki a boldogító igent. Képzeld el, ahogy több száz menyasszony és vőlegény egyszerre csókolózik a naplementében!
Ghána: A „Nemzeti Csokoládé Napja”
Ghána a világ egyik legnagyobb kakaótermelője, ezért a kormány 2007-ben úgy döntött, hogy február 14-ét kinevezi a Nemzeti Csokoládé Napjának. A cél nemcsak a turizmus fellendítése volt, hanem az is, hogy a ghánaiak büszkén fogyasszák saját, világhírű kakaójukat. Ezen a napon az országban minden a csoki körül forog: csokis menük az éttermekben, kiállítások és zenei fesztiválok várják a látogatókat.
Dánia és Norvégia: A „Találós kérdés” levelek
A dánoknál és norvégoknál él egy kedves, régi hagyomány: a Gaekkebrev (vicces levél). A férfiak névtelen, rímes verseket írnak a kiszemelt nőnek, a papírt pedig művészien kivágják (mint a papírcsipkét). A név helyett csak pontokat tesznek – annyit, ahány betűből áll a nevük. Ha a hölgy kitalálja, ki küldte a levelet, kap egy húsvéti tojást a férfitól. Ha nem találja ki, ő tartozik egy tojással a küldőnek!
Németország: A szerencsehozó malacok
Németországban a romantikus virágok és csokik mellé gyakran kerül egy furcsa figura: a malac. A német kultúrában a sertés a szerencse és a bujaság szimbóluma is. Valentin-napon ezért nem ritka a marcipánból készült malacfigura, vagy a plüssmalac, ami gyakran egy négylevelű lóherével vagy szívvel van díszítve.
Franciaország: Saint-Valentin faluja
Bár a franciáknál a klasszikus romantika hódít, létezik egy Saint-Valentin nevű falu, ahol február közepén háromnapos fesztivált tartanak. A házakat virágokkal borítják, a kerteket pedig vörös szívekkel díszítik. Sokan az egész országból ide zarándokolnak, hogy a „Szerelmesek Kertjében” ültessenek egy fát vagy tegyenek fogadalmat.
Miért szeretjük ezeket a furcsaságokat?
A Valentin-nap és annak globális változatai rávilágítanak arra, hogy a szerelem kifejezése univerzális igény, még ha az eszközei kultúránként eltérőek is. Ezek a szokások színesítik a hétköznapjainkat és emlékeztetnek, hogy a romantika nem csak vörös rózsából állhat.
